-
Jørn Lier Horst: A barlanglakó
Jørn Lier Horst: A barlanglakó Jørn Lier Horst-tól most olvastam először, és nagyon kíváncsian vágtam bele a történetben, tekintve, hogy mennyien rajonganak érte. Szeretem a skandináv krimiket, teljesen más atmoszférája van, mint bármelyik más kriminek; sötét és rideg, de mégis megkapó. Eleinte kifejezetten tetszett is A barlanglakó, de – és most jön az a rész, amikor nem leszek népszerű a véleményemmel –, számomra lapossá vált. Több esetben is vissza kellett lapoznom, mert egyszerűen nem kötött le. Talán több pörgést vártam, esetleg nem a legjobb passzban kezdtem el olvasni, nem tudom, mindenesetre, nekem ez most nem adta meg azt az élményt, amit más skandináv krimiknél megkaptam. Tetszett, hogy két szemszögből olvashattam…
-
Elle Cosimano: Finlay Donovan ölni tudna
Elle Cosimano: Finlay Donovan ölni tudna Finlay Donovan nem egy tökéletes anyuka. Nem képes úgy zsonglőrködni az idejével és életével, hogy minden flottul menjen. Finlay Donovan rendszerint mindent elszúr; legyen az a lánya haja, egy vacsora elkészítése, vagy akár a számlák időben való rendezése. De Finlay Donovan ölni tudna a gyerekeiért, és azért, hogy őket boldognak és elégedettnek lássa. Elle Cosimano Finlay Donovan ölni tudna című könyve igazi felüdülés (annak ellenére, hogy a történet egyik központi szerepe a gyilkosság). Meg lehet írni úgy is egy „bérgyilkos” sztoriját, hogy az szórakoztató és egyben izgalmas legyen. Elle Cosimano kifejezetten bohókás karaktereket keltett életre a lapokon, hogy mi olvasók eltűnjünk a valóságból pár…
-
Kristen Ciccarelli: Az utolsó namsara (Iskari-trilógia 1)
Kristen Ciccarelli: Az utolsó namsara Amikor olvastam, hogy ebben a könyvben sárkányok is vannak, azonnal akartam! A Trónok harca óta imádok mindent, amiben sárkány van. A másik, ami miatt egyből felkeltette az érdeklődésem az egy értékelés volt, amelyben azt írták, hogy nincs bevezető, hanem az írónő egyből belevág a közepébe. Nekem ezek kellenek. Nem igazán vagyok oda a terjedelmes bevezetőkért, jobban szeretem, ha egyből a történet közepébe csöppenünk. Persze ezt nem úgy kell érteni, hogy Kristen Ciccarelli mindenféle magyarázat nélkül hagyott. Nem-nem. Nagyszerű megoldást választott, hogy ne kelljen közel száz oldalt végig szenvednem, amíg történik valami. Minden fejezet után kaptam egy kis elbeszélést, egy történetet, amivel teljesen a helyére került…
-
Tade Thompson: Molly Southbourne feltámadása
Tade Thompson: Molly Southbourne feltámadása Tade Thompson: Molly Southbourne feltámadása az a könyv, amit azonnal folytatni akar az olvasó, ahogy letette az első részt. Bár Molly Southbourne ezer halála kapott egyfajta befejezést, adott némi magyarázatot, mégis sok kérdést hagyott hátra. Molly Southbourne feltámadása igazi érzelmi hullámvasút, ahogy az első része is az volt. Bármilyen nyomasztó, borzasztóan szerettem, és azt kívánom, bár itt lenne már a harmadik rész is.
-
Tade Thompson: Molly Southbourne ezer halála
Tade Thompson: Molly Southbourne ezer halála Tade Thompson: Molly Southbourne ezer halála című könyve a megosztó kategóriába esik, és ezt meg is tudom érteni, mivel nem könnyen emészthető események láncolatai tárulnak a szemünk elé. Személy szerint imádtam, és azonnal elkezdtem a második részt, ahogy az elsőt letettem. Csupán 128 oldalt tesz ki mindkét rész, így gyorsan és könnyen lehet haladni vele, de olyannyira beszippantott a történet, hogy nekem még ez a két rész kevés volt. Élvezetes volt ez az újfajta közeg: ez a nyers, intenzív és sok esetben megbotránkoztató téma. Ahogy Molly Southburne-nak ezer halála volt, úgy nekem is ezernyi gondolat cikázott át a fejemben arról, vajon miről is szól…
-
Lois Lowry: Az Emlékek Őre
Lois Lowry: Az Emlékek Őre Van egy hely, ahol mindenki boldog, ahol nincsenek betegségek, nincsenek szenvedések, nincsenek nélkülözések. Mindenki ilyen helyre vágyakozik, mindenki ezt szeretné, igaz? Amikor a könyv elején voltam, azt hittem, én is ezt akarom. Aztán minél többet tudtam meg erről a világról, annál jobban éreztem azt, hogy ezt sosem akarnám. Érdekes, igaz? Mi lehet annál rosszabb, mint az egészség, a boldogság? Ez a kis könyvecske ráébreszt arra, hogy nem létezik tökéletes világ. Hogy az egyensúly megmaradjon, valamit el kell venni. De ki dönt arról, hogy mi az, ami nélkül érdemes élni, melyek azok a szükségletek, érzések, amik nélkül boldogok lehetünk? Azt hiszem, erre nincs is igazán megfelelő…
-
R.F. Kuang: Mákháború
R.F. Kuang: Mákháború A Mákháború kicsit olyan érzést kelt, mintha egy alternatív helyre csöppenne az olvasó. Valós és kitalált események keveréke, a cselekmények és a karakterek koncepciója által egy tudatosan felépített világ tárul elénk. Szélesíti a szellemi látókörünket, tágítja és feszegeti az elménk gyakorlatias határait. Nem lehet kiemelni egy részt, vagy eseményt, de még egy karaktert sem, amelynél leragadtam. A változatos írásnak és a folyamatos fejlődésnek köszönhetően mindig és minden az érdeklődésem középpontjában állt. Dinamikus és feszes tempójú könyv, amely elkerüli azokat a csapdákat, amivel unalmassá válna. Az írónő két részre bontotta a könyvet – egy kvázi éles demarkációs vonalat húzott. Amíg az elején egy YA-hoz hasonlatos fejlődésregényt tartunk…
-
Terry Hayes: Nevem Pilgrim
Terry Hayes: Nevem Pilgrim “A KÖNYV “ , ami minden embernek aki olvas, egyszer a kezébe kerül. A KÖNYV, ami olvasás után a kedvenc lesz, A KÖNYV, ami a legméltóbb helyet fogja elfoglalni a polcon, A KÖNYV, ami mellett, ha elmegy az ember csodálattal fog ránézni, és azt gondolja, hogy ezt a történetet soha nem fogja elfelejteni! Számomra a Nevem Pilgrim, az “A KÖNYV”! Olyan katartikus élmény volt minden oldala, ami biztos, hogy soha megy ki a fejemből! A Nevem Pilgrim az egyik legkomolyabb és legszínvonalasabb kémregény, amit életem során olvastam! Csak és kizárólag pozitív jelzőkkel tudom illetni és órákat tudnék még beszélni erről a könyvről! Van az az érzés…
-
Anders de la Motte: Halálos ősz
Anders de la Motte: Halálos ősz Már a fülszöveg is kellőképpen felkelti az olvasó érdeklődését, izgalmat, rejtélyt ígér. Mindezt meg is kapjuk egy tökéletes krimi formájában. Egy történt, ami már a könyv első oldalától érdekfeszítő és a végéig az marad. Nem találtam hibát a Halálos ősz című könyvben. Jól felépített, pörgős, izgalmas, érdekfeszítő. Szerettem Anna karakterét, nem az esetlen kategória, de nem is a vagány “majd én mindent megoldok” típus. Olyan jellem, akit igazán közel éreztem magamhoz, akivel tudtam azonosulni, hol sajnáltam, hol szurkoltam neki, végre egy emberi tulajdonságokkal felruházott karakter.
-
M. J. Arlidge: Meghaltok mind (Helen Grace 9.)
M. J. Arlidge: Meghaltok mind Az már biztos, hogy M. J. Arlidge nem lassú tűzön főz; a Meghaltok mind pörgősen és érdekfeszítően indul, kellően felcsigázva az olvasót. Egy telefonhívás: “Egy óráig leszel még életben.” Már eleve az a tény, hogy sejtjük, valami történni fog, de nem tudjuk a mikort, a hogyant, és a miértet, megteszi a hatását. Szeretem az ilyen vérpezsdítő kezdéseket, és az írót már ismerjük, nem vesz vissza az izgalmakból, nem ül le a történet, hanem ezt a tempót megtartva viszi végig a történetét. Ez köszönhető annak is, hogy a fejezetek rövidek, nem mennek át nyögvenyelősbe, és mindig ott van az a baljós hangulat, ami végig kíséri a…