-
Marc Elsberg: Zero – Tudják, mit teszel!
Marc Elsberg: Zero Azt hiszem, totálisan paranoiás lettem. Megdöbbentő olvasni olyan programokról, amik minden lépésünket, minden tettünket figyelik, és lássuk be, ez nem fikció. Még ha vannak is a történetben olyan elemek, melyek kitalációk, ezek pár éven belül, már jelen lehetnek az életünkben. Nagyon jó könyv volt, érdekes és tanulságos, de leginkább félelmetes. Egy biztos: a mai világ technikai előremenetelére tekintettel, mindenkinek ajánlom ezt a könyvet. Nem csak egy jó krimit kap, ami letehetetlen, hanem egy kicsit kinyitja a szemünket is, és rávilágít olyan dolgokra, ami nem biztos, hogy megfelelő számunkra.
-
Tade Thompson: Molly Southbourne feltámadása
Tade Thompson: Molly Southbourne feltámadása Tade Thompson: Molly Southbourne feltámadása az a könyv, amit azonnal folytatni akar az olvasó, ahogy letette az első részt. Bár Molly Southbourne ezer halála kapott egyfajta befejezést, adott némi magyarázatot, mégis sok kérdést hagyott hátra. Molly Southbourne feltámadása igazi érzelmi hullámvasút, ahogy az első része is az volt. Bármilyen nyomasztó, borzasztóan szerettem, és azt kívánom, bár itt lenne már a harmadik rész is.
-
Tade Thompson: Molly Southbourne ezer halála
Tade Thompson: Molly Southbourne ezer halála Tade Thompson: Molly Southbourne ezer halála című könyve a megosztó kategóriába esik, és ezt meg is tudom érteni, mivel nem könnyen emészthető események láncolatai tárulnak a szemünk elé. Személy szerint imádtam, és azonnal elkezdtem a második részt, ahogy az elsőt letettem. Csupán 128 oldalt tesz ki mindkét rész, így gyorsan és könnyen lehet haladni vele, de olyannyira beszippantott a történet, hogy nekem még ez a két rész kevés volt. Élvezetes volt ez az újfajta közeg: ez a nyers, intenzív és sok esetben megbotránkoztató téma. Ahogy Molly Southburne-nak ezer halála volt, úgy nekem is ezernyi gondolat cikázott át a fejemben arról, vajon miről is szól…
-
Lois Lowry: Az Emlékek Őre
Lois Lowry: Az Emlékek Őre Van egy hely, ahol mindenki boldog, ahol nincsenek betegségek, nincsenek szenvedések, nincsenek nélkülözések. Mindenki ilyen helyre vágyakozik, mindenki ezt szeretné, igaz? Amikor a könyv elején voltam, azt hittem, én is ezt akarom. Aztán minél többet tudtam meg erről a világról, annál jobban éreztem azt, hogy ezt sosem akarnám. Érdekes, igaz? Mi lehet annál rosszabb, mint az egészség, a boldogság? Ez a kis könyvecske ráébreszt arra, hogy nem létezik tökéletes világ. Hogy az egyensúly megmaradjon, valamit el kell venni. De ki dönt arról, hogy mi az, ami nélkül érdemes élni, melyek azok a szükségletek, érzések, amik nélkül boldogok lehetünk? Azt hiszem, erre nincs is igazán megfelelő…
-
Simon Stålenhag: Elektronikus állam
Simon Stålenhag: Elektronikus állam Csak rápillantottam a fülszövegre és a borítóra, és úgy voltam vele: ez a könyv nekem kell. Aztán, amikor megérkezett, kissé megdöbbentem. Egyrészt nem ismertem Simon Stålenhag munkásságát, másrészt egy „mesekönyvet” tartottam a kezemben. Az utóbbit nézve nem is tévedhettem volna nagyobbat. Ezután olvastam el Stålenhag-ről, amit neten találtam, és derült ki számomra az: hogy ő valójában festő – nem is akármilyen: digitális festő. Nyomasztó, mégis figyelemfelkeltő képekkel illusztrálta az Elektronikus állam című könyvet, amelyek mellett nem tud elmenni az ember úgy, hogy ne álljon meg és ne nézze meg tüzetesebben. Fenomenális.
-
Joe Hart: Obscura
Joe Hart: Obscura Az emberi agy csodálatos: bonyolult, kiszámíthatatlan és feltérképezhetetlen. A mai napig rengeteg tudós fáradozik azon, hogy megértse ezt a számunkra olyan tekervényes és komplex szervet. Annak ellenére, hogy nem vagyok tudós, engem is érdekel, és szeretek olvasni olyan témájú könyvekről, amiben az agy működése fontos szerepet játszik. Joe Hart története „kissé” elrugaszkodott a valóságtól, de kifejezetten izgalmas sci-fi, amely nem nélkülözi a thriller és a horror elemeit sem. Nem szándékoztam még olvasni az Obscura című könyvet, várni akartam a napsütésre, és arra, hogy végre fellélegezzünk ebből a mostani járványhelyzetből. Csupán pár oldal erejéig szerettem volna belelapozni, de úgy tűnik, az agyam mazochista része másként gondolta. Nem tudtam…
-
Lily Brooks Dalton: Az éjféli égbolt
Lily Brooks Dalton: Az éjféli égbolt Az éjféli égbolt érdekes történet, elgondolkodtató mondanivalóval. A regény legfontosabb üzenete a megbocsájtás az elfogadás és az elengedés. És a legfontosabb elemei a túlélés, a félelem és a magány. Nem a katasztrófára fekteti az írónő a hangsúlyt, hanem arra, ami utána van, mindezt úgy, hogy sem mi olvasók, sem a szereplők nem tudjuk, hogy mi történt valójában. A félelmeinkre alapoz. Hogy mire gondolok? Mitől fél az ember leginkább? Attól, amit nem tud, ami ismeretlen számára, és persze a magánytól. A félelem az emberi léthez tartozik, elengedhetetlen, mert ez tart életben minket, egyfajta védelmi mechanizmusként működik. A földön közel nyolc milliárd ember él, mégis sokan…
-
Blake Crouch: Hamis emlékek
Hamis emlékek című könyvről nem volt egyszerű írnom, na nem azért, mert bármi gond lenne vele, épp ellenkezőleg: zseniális. Pontosan ettől olyan nehéz szavakba öntenem azokat a gondolatokat, érzéseket, amik bennem kavarognak. Borzasztóan szeretem az olyan történeteket, amik az időutazással, az emberi aggyal és annak működésével foglalkoznak. Elképesztő, megdöbbentő és iszonyatosan érdekes dolog ez. Az emlékek, az álmok, az agy felépítése… Imádom! Ebből kifolyólag, alig tudtam letenni a Hamis emlékek című könyvet. Milliószor esett le az állam olvasás közben. És ezt szó szerint vedd: MILLIÓSZOR. Pörgős, de ugyanakkor nyomasztó. Félelmetes, mégis lenyűgöző! Arról nem beszélve, hogy az időutazással kapcsolatos könyvekben és filmekben én mindig keresem az anomáliákat. Blake Crouch:…