-
Tasmina Perry: Szinglik asztala
Tasmina Perry: Szinglik asztala Úgy kellett most nekem ez a könyv, mint éhezőnek egy falat kenyér. Őszintén szólva nagyon kevés (évente egy) romantikus könyvet olvasok, de Tasmina Perry lesz a kivétel, akinek biztos, hogy minden könyvét be fogom szerezni. Olvastam már tőle a Ház medencével című könyvét, ami inkább krimi volt, és imádtam. A Szinglik asztala azonban egy, a tényleges romantika zsánerébe tartozó kötet, amelyben megtalálhatóak az intrika, titkok, árulás, csalódás és szerelem elemei. Tasmina Perry tényleg tud szórakoztatni, mindemellett nem egy olyan történetet kaptam, ahol már az első oldalakon kiszámíthatóak az események végső kimenetele, sőt, igazából a könyv végéig nem lehetünk biztosak semmiben sem. Annak ellenére, hogy volt hiányérzetem:…
-
Szép Zsolt: Sárkányhant (Kárpát Walzer 2.)
Kárpát Walzer – Sárkányhant Folytatódik hát a Kárpát Walzer, a keringő, a véget nem érő kaland, és mi olvasók együtt járjuk ezt a csodás táncot a szereplőkkel. Úgy siklik, mint a Walzer lépései: kecsesen, lágyan, mégis drámaian. Akár a zene üteme: lendületes és heves, gyors és izgalmas. Nehéz megfogalmazni az érzéseket, amelyeket kivált belőlünk a történet; oly sok tragédia és küzdelem, megannyi rémség és iszonyat. De a felszín alatt már éled a romantika, mint a föld alatt megbújó mag, amely erőtől duzzadva tör utat magának a felszín felé, hogy végre levegőhöz és napfényhez jusson: megannyi meghittség és szeretet lakozik benne, oly sok remény, mégis, sokszor káprázatnak véljük, mert a gonosz…
-
Alix E. Harrow: Tízezer ajtó
Alix E. Harrow: Tízezer ajtó A Tízezer ajtó című könyvben világokból világokba lépünk, ismeretlen helyekre kalandozunk, megtaláljuk a másholt és az itt létet; gyönyörű, és szeszélyes, komor, és mégis verőfényes. Lassan, lépésről lépésre kibontakozó történet, ami apránként, rétegről rétegre fölfejtve, adagolja a cselekményt. Eleinte nem is sejtettem, hová tartanak a szereplők: kik ők, mi a céljuk és a szerepük. Bár kezdetben nehezen haladtam vele, egy ponton túl menthetetlenül beszippantott. Megismertem tízezer ajtót, melyeken én is szívesen belépnék, és egyszerűen élvezném az ismeretlent, az újdonság varázsát. Harrow ügyesen bánik a szavakkal: játszik velük, újakat alkot, szinte varázsol velük. Reményt ad egy csodálatos szerelemre, vágyakozást a család iránt, félelmet a veszteségek…
-
Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya
Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya Alfred Hitchcock nem hiába csapott le a könyv megfilmesítésére, A Manderley-ház asszonya rengeteg potenciállal rendelkezett ahhoz, hogy Hitchcock egy ízig-vérig pszichológiai drámát alkothasson belőle. Zseniálisan fogta meg a kor jegyeit és vitte vászonra. Mindez olyan jól sikerült, hogy az Oscar díjat ez az alkotás be is zsebelte. Lassan kibontakozó, mély lélektani dráma feszül a lapokon. A régi erkölcsi normákat tökéletesen mutatja be; a férfi és a nő kapcsolatának mélységét. Daphne du Maurier megalkotta a láthatatlan gonoszt Rebecca személyében, aki már lassan egy éve holtan fekszik a De Winter kriptában. A néhai Mrs. de Winter kísértete erősre sikerült, egy kemény, rideg nő volt, akit olyannyira…
-
Robin Perini: Elfeledett titkok
Robin Perini: Elfeledett titkok Kifejezetten szeretem a KMK Női pszichothrillerek szekcióját, mert az esetek többségében azt pszichológiai feszültséget kapom, amit én kifejezetten szeretek. Sajnos az Elfeledett titkok most nem hozta azt, amit vártam. Thrillernek semmiképpen sem nevezném, inkább egy könnyedebb krimi, némi romantikával megspékelve. Viszont, akik szeretik ezt a zsánert azoknak kifejezetten ajánlom, mert a kötelező elemeket tartalmazza; eltűnt személy, nyomozás, szerelmi szál kibontakozása. Ami nagyon tetszett, hogy a két nyomozó, FBI ügynök és Seriff előélete nem a klisék közé tartozott. Végre nem egy alkoholista, exalkoholista ember tipikus feltámadása hamvaiból, hogy egyetlen ügy által 180 fokos változás álljon be mindkét fél életébe. Talán, ami leginkább zavart a történetben, hogy keveset…
-
Erin Morgenstern: Csillagtalan tenger
Erin Morgenstern: Csillagtalan tenger Erin Morgensternre már egy ideje felfigyeltem az Éjszakai cirkusz könyve kapcsán, így kapva kaptam az alkalmon, hogy legújabb könyvébe az Csillagtalan tengerbe elmélyüljek. Nehéz szavakba önteni, amit ez a könyv adott, mert nem egyszerű olvasmány, helyenként lassan folyó és bonyolult, mégis olyannyira magával ragadó és varázslatos, hogy az olvasó úgy érzi belépett egy különös álomba, ahol nem létezik más, csak a könyv és ő saját maga. Miután belépünk ebbe a fantáziába, onnantól fogva folyamatosan tanuljuk ezt a mágikus világot, amelyben egyre több felfedezni való van, egyre több rejtély és misztikum. Nem akartam kijönni ebből az álomból, főleg, hogy egyfajta nosztalgikus érzés lett úrrá rajtam, amitől képtelen…