A tavalyi évem egyik kedvenc könyve a Mákháború volt, amely hatalmas meglepetéseket és fordulatokat tartogatott. Szerettem minden momentumát, ezért hatalmas várakozással estem neki a második résznek , a Sárkányköztársaságnak. F. Kuang-nak jó érzéke van ahhoz, hogy megbotránkoztassa az olvasóit. Megteremtett egy olyan világot, ami nem mindennapi, ami egyáltalán nem nevezhető, még kis mértékben sem, szokványosnak. Játszik az epikus és a heroikus fantasy-vel, mindezt szinte tökéletes egyensúlyba tartva a kilengések pedig csak a történet előnyére válnak. Több réteggel ruházza fel mind a szereplőket, mind a világot, amik izgalmasak, magával ragadóak, emellett ott van a kilátástalanság és reménytelenség érzése. Tele van szenvedéllyel, ezzel adva egy vérpezsdítő ráadást, amely az olvasó minden porcikáját átjárja,…