-
Suzanne Redfearn: Egyetlen szempillantás alatt
Suzanne Redfearn: Egyetlen szempillantás alatt Őszintén bevallom, az Egyetlen szempillantás alatt sokkoló olvasmány volt, és rengeteg kérdést, gondolatot ültetett a fejembe. Vajon mit tettem volna én? Hogyan cselekedtem volna a másik helyében? Valahol értettem az emberek tetteit, de mégis elítéltem őket, annak ellenére, hogy nem tudhatom, mit hoz ki egy ilyen helyzet az emberekből. A pánik sok rossz döntést szülhet, amit, abban a pillanatban megfelelőnek és védelmezőnek gondolunk, azt józan ésszel már teljesen máshogy látunk. Azt gondolom, minden ember a sajátjait próbálja a leginkább menteni, de nem mindegy milyen áron: kiket hagy hátra és milyen célok vezérlik még? Az ilyen pillanatokban dől el leginkább, kik azok, akik képesek racionálisan gondolkodni…
-
Gabriel Tallent: Drága kis szívem
Gabriel Tallent: Drága kis szívem Nagyon nehéz szavakba öntenem, hogy mi is játszódott le bennem a könyv olvasása közben. Veszteség és fájdalom, ez a kettő mindenképpen. Mintha víz alá kerültem volna és képtelen lennék újra a víz felszínére jönni: fuldoklom, kapálózok, hogy levegőt vehessek, de egyszerűen nem megy. Néha egy-egy lapon felbukkanok egy-két lélegzetvételnyi időre, aztán a következő oldalak, mondatok és szavak újra lenyomnak a víz alá. Kiáltanék, hogy most már elég, ez már túl sok, nem bírom tovább. Mégis vonz, akarom a következő oldalakat. A bőröm alá kúszott és beette magát oda. Mélyre és végérvényesen.
-
Péterfy-Novák Éva: Apád előtt ne vetkőzz
Nem rendhagyó poszttal jövök. Ilyen nem igazán fordult eddig elő, illetve úgy gondolom, hogy az utolsó is lesz. Nem ajánlót írok, hanem egy levelet. Egy levelet magamnak, illetve Nektek olvasóknak. Péterfy-Novák Éva: Apád előtt ne vetkőzz Miután elolvastam, legalább egy hétig rágódtam a történeten. Majd jött egy újabb hét, és én csak néztem a megnyitott oldalamat, azon töprengve miként írjak róla. Nem ment. Egyszerűen képtelen voltam rá, csak bámultam az üres képernyőt.
-
Lesley Kara: A pletyka
A rosszindulatú pletykával leginkább az a legnagyobb probléma, hogy önnön személyes tapasztalatunknál is jobban elhisszük azt. A pletyka képes arra, hogy egy barátunkat, de akár családtagunkat is saját magunk ellen fordítson. Ismerünk valakit akiről tudjuk, hogy jó ember, mégis, egy elejtett ártalmas szó, vagy mondat képes az ellenkezőjére fordítani az általunk megbecsült embert. És ez vice versa. Ráadásul hajlamosak vagyunk mindig egy kicsit hozzátenni esetleg elvenni a hallottakból, ezáltal a hasznos érték elveszik és csupán a színtiszta emberi rosszindulat marad meg. Sokan mindezt a társadalmi nyomás miatt teszik. Így alakítanak ki emberi kapcsolatokat, „barátságokat” – úgy érzik, ezáltal benne maradnak a szociális körben. Sajnos mindez azonban hazugság és borzasztóan ártalmas.…