-
Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya
Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya Alfred Hitchcock nem hiába csapott le a könyv megfilmesítésére, A Manderley-ház asszonya rengeteg potenciállal rendelkezett ahhoz, hogy Hitchcock egy ízig-vérig pszichológiai drámát alkothasson belőle. Zseniálisan fogta meg a kor jegyeit és vitte vászonra. Mindez olyan jól sikerült, hogy az Oscar díjat ez az alkotás be is zsebelte. Lassan kibontakozó, mély lélektani dráma feszül a lapokon. A régi erkölcsi normákat tökéletesen mutatja be; a férfi és a nő kapcsolatának mélységét. Daphne du Maurier megalkotta a láthatatlan gonoszt Rebecca személyében, aki már lassan egy éve holtan fekszik a De Winter kriptában. A néhai Mrs. de Winter kísértete erősre sikerült, egy kemény, rideg nő volt, akit olyannyira…
-
John Marrs: A jó szamaritánus
John Marrs: A jó szamaritánus Ó te jó ég! Mr Marrs, ön engem orvul átvert és megvezetett! Persze alapesetben az ember nem mondana ilyenért köszöntet, viszont itt egy könyvről, egy történetről van szó, ezért én köszönetet mondok, mert egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy hányszor sikerült becsapnia. A könyv vége felé, már nem voltam hajlandó találgatni, ugyanis tudtam, hogy teljesen felesleges lenne; Marrs úgyis keresztülhúzza a számításaim. Amikor elkezdtem olvasni, akkor úgy gondoltam, hogy ez egy jó sztori lesz; érdekes téma, érdekes karakterrel. A századik oldal környékén még mindig izgalmas volt, de akkor már úgy gondoltam, mindent tudok, átlátok a szereplő tettein és értem a magánéleti problémáit. Hát igen, itt kaptam…
-
Sienna Cole: Ahol a százszorszépek nyílnak
Sienna Cole: Ahol a százszorszépek nyílnak Nehéz volt olvasni az Ahol a százszorszépek nyílnak című könyvet, és nehéz is írni róla. Nem azért, mert bármi baj lenne vele, ellenkezőleg; túlságosan mélyen érintett. Hogyan adjam át ezt a rengeteg érzelmet? Nem egyszerű az, amikor olyan témába kezdesz bele, ami rád is vonatkozik, ami veled is megtörtént vagy éppen benne vagy. Sienna Cole olyan problémákat, betegségeket és fóbiákat sorakoztatott fel, ami az emberiség 95%-nál valamilyen szinten jelen van, akkor is, ha az illető nem is tud róla. A mindennapjainkat beárnyékolja az állandó szorongás a munkánk miatt, a családunk miatt, az élet miatt. Egy csecsemő születése olyan pillanat, amikor már borzasztó fontos az…
-
Megan Miranda: Az utolsó vendég
Az utolsó vendég az első könyvem volt Megan Mirandától, de biztos, hogy nem az utolsó. Annak ellenére, hogy nem voltam tökéletesen kibékülve minden mozzanattal, mégis megvett magának. Megvolt benne a rejtély, a komor atmoszféra, a lassan építkező történet, amiket én kifejezetten szeretek egy regényben. Soha nem lehet tudni, hogy milyen befejezést kapunk, ebben az esetben az író bármilyen eszközt használhat. Megan Miranda bevezetett egy történetbe, ahol megmutatja az gazdagság árnyoldalait, az osztálybeli különbségeket, amik élesen megmutatkoznak az emberek jellemén, önzés, kicsinyesség. Ahogy a karakterek kidolgozásában maximalista volt az írónő, olyan élénken és gyönyörűen mutatja be a tájat, a környezetet, Littleport házait, amelyek mindennek ellenére egy morózusabb réteget, egyfajta szomorkás légkört…
-
Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek
Hogyan fonódik össze egy számkivetett lány élete egy olyan férfiéval, akire mindenki felnéz? Képes lehet valaki a normális felnőtt életre, akit gyermekkorában traumák sokasága ért? Bűnös vagy ártatlan?