-
Elle Cosimano: Finlay Donovan ölni tudna
Elle Cosimano: Finlay Donovan ölni tudna Finlay Donovan nem egy tökéletes anyuka. Nem képes úgy zsonglőrködni az idejével és életével, hogy minden flottul menjen. Finlay Donovan rendszerint mindent elszúr; legyen az a lánya haja, egy vacsora elkészítése, vagy akár a számlák időben való rendezése. De Finlay Donovan ölni tudna a gyerekeiért, és azért, hogy őket boldognak és elégedettnek lássa. Elle Cosimano Finlay Donovan ölni tudna című könyve igazi felüdülés (annak ellenére, hogy a történet egyik központi szerepe a gyilkosság). Meg lehet írni úgy is egy „bérgyilkos” sztoriját, hogy az szórakoztató és egyben izgalmas legyen. Elle Cosimano kifejezetten bohókás karaktereket keltett életre a lapokon, hogy mi olvasók eltűnjünk a valóságból pár…
-
Garth Nix: Angyalmágus
Garth Nix: Angyalmágus Egy igazán jó fantasy történetnek elengedhetetlen része a világépítés. Garth Nix pedig papírforma szerint hozta, amit minden fantasy rajongó elvár. Koherens és precíz világot alkotott, ahol a környezet és a szereplők is, szinte életre kelnek a szemünk előtt. És bármennyire is láttam lelki szemeim előtt mindent, mégis azt kell mondanom, hogy ez a túlzott precizitás rányomta a bélyegét a sztorira, háttérbe szorította azokat az akciókat (izgalmakat), amelyeket annyira vártam. Néhol túlságosan terjedelmesnek és elnyújtottnak éreztem. Talán itt jobban érvényesült volna az a mondás, hogy a kevesebb néha több. Azonban, minden fent említett negatívumot valahol kompenzált ez az újfajta mágia leírás, vagy nevezzük rendszernek, ami az angyalokkal kapcsolatos.…
-
J.K. Rowling: A Karácsonyi Malac
J.K. Rowling: A Karácsonyi Malac J.K. Rowling az az író, aki képes olyan történetet írni, amit kortól függetlenül is bárki tud élvezni. Nincs ez másként A Karácsonyi Malac című könyvvel sem. Rowling mindig valami újat alkot, valami olyat, amivel még nem találkoztunk. Az ötletei színesek, a világépítése minden esetben remekműnek minősülnek. Olvasása közben többször is eszembe jutott a kedvenc rajzfilmem: a Toy Story, amit képtelen vagyok megunni; valószínűleg így leszek A Karácsonyi Malac című kötettel is. Biztos, hogy többször le fog kerülni a polcról, ha rossz hangulatom van, vagy csak szeretnék elmerülni valami olyan témában, ami szeretetet és reményt sugároz; mert bizony, manapság arra most nagy szükség van.
-
Jane Corry: Hazugságok, amiket elhiszünk
Jane Corry Hazugságok, amiket elhiszünk Jane Corry Hazugságok, amiket elhiszünk című legújabb könyvében olyan embereket mutat be, akik diszfunkcionális családokból kerültek ki, és most próbálnak helyt állni olyan területeken, mint az apaság és anyaság. A minták, élethelyzetek, amiket Corry teremt a történetben sokaknak lesz ismerős; alapnak hitt szituációk, amikre úgy gondolunk, ez teljesen normális, és semmi kivetnivaló nincs benne. Esetleg hozzászoktunk már, és észre sem vettük mikor is kezdődtek a problémák, vagy egyszerűen nem merünk lépni, csupán hagyjuk, hogy sodródjunk az árral, és elhitessük magunkkal: minden a legnagyobb rendben van. Érthető, hisz változtatni az életünkön, belefogni egy új dologba mindig nehéz, mert mindig ott motoszkál az ember fejében, hogy sokkal rosszabb…
-
Kristen Ciccarelli: Az utolsó namsara (Iskari-trilógia 1)
Kristen Ciccarelli: Az utolsó namsara Amikor olvastam, hogy ebben a könyvben sárkányok is vannak, azonnal akartam! A Trónok harca óta imádok mindent, amiben sárkány van. A másik, ami miatt egyből felkeltette az érdeklődésem az egy értékelés volt, amelyben azt írták, hogy nincs bevezető, hanem az írónő egyből belevág a közepébe. Nekem ezek kellenek. Nem igazán vagyok oda a terjedelmes bevezetőkért, jobban szeretem, ha egyből a történet közepébe csöppenünk. Persze ezt nem úgy kell érteni, hogy Kristen Ciccarelli mindenféle magyarázat nélkül hagyott. Nem-nem. Nagyszerű megoldást választott, hogy ne kelljen közel száz oldalt végig szenvednem, amíg történik valami. Minden fejezet után kaptam egy kis elbeszélést, egy történetet, amivel teljesen a helyére került…
-
Tasmina Perry: Szinglik asztala
Tasmina Perry: Szinglik asztala Úgy kellett most nekem ez a könyv, mint éhezőnek egy falat kenyér. Őszintén szólva nagyon kevés (évente egy) romantikus könyvet olvasok, de Tasmina Perry lesz a kivétel, akinek biztos, hogy minden könyvét be fogom szerezni. Olvastam már tőle a Ház medencével című könyvét, ami inkább krimi volt, és imádtam. A Szinglik asztala azonban egy, a tényleges romantika zsánerébe tartozó kötet, amelyben megtalálhatóak az intrika, titkok, árulás, csalódás és szerelem elemei. Tasmina Perry tényleg tud szórakoztatni, mindemellett nem egy olyan történetet kaptam, ahol már az első oldalakon kiszámíthatóak az események végső kimenetele, sőt, igazából a könyv végéig nem lehetünk biztosak semmiben sem. Annak ellenére, hogy volt hiányérzetem:…
-
Ragnar Jónasson: Sötétség
Ragnar Jónasson: Sötétség Ragnar Jónasson-ról biztosan nem lehet elmondani, hogy nem döbbenti meg az olvasóit. Megosztó könyv a Sötétség, sokan nincsenek megelégedve a történet menetével és a végkifejlettel. Én azonban azok táborát erősítem, akik nagyon is megvoltak ezzel elégedve. Sőt. Meg merem kockáztatni, hogy talán az egyetlen író (legalábbis, akiktől én olvastam), aki ki mert lépni a megszokásokból, felhagyott a csontig lerágott klisékkel és megmutatott valami újat és merészet. A Sötétség nem is igazán egy nyomozás köré épül, hanem inkább a főszereplő életét veszi górcső alá, sokszor nem kímélve a szerencsétlen karaktert. És Te Jó Ég, mi volt ez a végkimenetel? Imádtam. Igaz, először csak pislogtam, mint a kiszántott egér,…
-
Dan Simmons: Dermesztő nyár
Dan Simmons: Dermesztő nyár Könnyen dobálózhatunk olyan jelzőkkel, hogy ez, vagy az lett a kedvenc könyvünk, vagy írónk, esetleg olyan dolgokat is írhatunk, hogy ennél jobbat nem olvastam még – később persze mindig jönnek újabb és újabb írók és könyvek, amiknél ehhez hasonlót írunk/mondunk – mégis azt kell mondanom, kevés olyan horror regény fogta meg az érdeklődésemet, mint a Dermesztő nyár. Egy idilli kisváros, egy csapat gyerek, és a gonosz. Igen, nagyon hasonlít egy már létező könyvhöz, mégis megvan a maga varázsa, a sajátossága. Lassan építkező történet, amely elrepít bennünket az 1960-as évekbe, bár az elején talán túl lassúnak tűnhet a felvezetés, mégis élvezetes, ahogy részletesen mutatja be ezt a…
-
Robert Bryndza: Hidegvér (Erika Foster nyomoz 5.)
Robert Bryndza: Hidegvér Erika Fosterrel érdekesen indult a kapcsolatom, mivel nem az első résszel indítottam, hanem egyből az ötödik részre ugrottam és a Hidegvérrel kezdtem. Ez a könyv önállóan is megállja a helyét, mert nem egy régi ügy folytatását kaptam, hanem egy teljesen új nyomozásba cseppentem. Mégis azt kell mondanom, hogy érdemes lett volna az első résszel indítanom, mert azért, csak mozgatja a fantáziám, hogy a szereplők magánéletében voltaképpen, mi is történt? Apró megjegyzésekből, visszautalásokból természetesen ki lehet következtetni, de azért négy könyvnyi anyagot nem lehet belesűríteni egybe, csak azért, hogy mindent megismerjünk. Szóval, én mindenképpen azt javaslom, hogy szépen sorban haladjatok ezzel a jó kis krimi/thriller sorozattal. Ha időm…