John Marrs: A jó szamaritánus Ó te jó ég! Mr Marrs, ön engem orvul átvert és megvezetett! Persze alapesetben az ember nem mondana ilyenért köszöntet, viszont itt egy könyvről, egy történetről van szó, ezért én köszönetet mondok, mert egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy hányszor sikerült becsapnia. A könyv vége felé, már nem voltam hajlandó találgatni, ugyanis tudtam, hogy teljesen felesleges lenne; Marrs úgyis keresztülhúzza a számításaim. Amikor elkezdtem olvasni, akkor úgy gondoltam, hogy ez egy jó sztori lesz; érdekes téma, érdekes karakterrel. A századik oldal környékén még mindig izgalmas volt, de akkor már úgy gondoltam, mindent tudok, átlátok a szereplő tettein és értem a magánéleti problémáit. Hát igen, itt kaptam…