-
Gabriel Tallent: Drága kis szívem
Gabriel Tallent: Drága kis szívem Nagyon nehéz szavakba öntenem, hogy mi is játszódott le bennem a könyv olvasása közben. Veszteség és fájdalom, ez a kettő mindenképpen. Mintha víz alá kerültem volna és képtelen lennék újra a víz felszínére jönni: fuldoklom, kapálózok, hogy levegőt vehessek, de egyszerűen nem megy. Néha egy-egy lapon felbukkanok egy-két lélegzetvételnyi időre, aztán a következő oldalak, mondatok és szavak újra lenyomnak a víz alá. Kiáltanék, hogy most már elég, ez már túl sok, nem bírom tovább. Mégis vonz, akarom a következő oldalakat. A bőröm alá kúszott és beette magát oda. Mélyre és végérvényesen.
-
Stephanie Wrobel: Bocsáss meg, Rose Gold!
Stephanie Wrobel: Bocsáss meg, Rose Gold! Wrobel nem úgy állt neki ennek a történetnek, hogy a hasára ütött és kitalált egy sztorit, hanem egy létező, megtörtént esetet vett alapul, hogy aztán eljátsszon a gondolattal: „Mi lett volna, ha…” Az ötlet mindenképpen izgalmas, ráadásul a szerző különösen árnyalt karaktereket alkotott. Egyikük sem lopja be magát könnyen az olvasó szívébe, nem különösebben szimpatizálunk velük, Wrobel mégis megtalálta az arany középutat: a történetet olvasva mindkét féllel kapcsolatban szánalmat, sajnálatot érzünk.
-
Lisa Wingate: Elrabolt életek
Lisa Wingate: Elrabolt életek Soha nem egyszerű olyan könyvet olvasni, ami megtörtént eseményeken alapul. Míg más fiktív történeteknél eltudunk vonatkoztatni, és szórakozásként tekintünk a regényre, addig egy valós témát feldolgozó kötetnél képtelenség ezt megtenni. Ilyenkor intenzívebbek az érzések, sokkal közelebb érezzük magunkhoz a szereplőket, szomorúak vagyunk, mert nem tudunk segíteni rajtuk, dühösek vagyunk, mert nem áll módunkban megbüntetni, azokat, akik rászolgáltak. A tehetetlenség frusztrációja. Még mindig képes vagyok ledöbbenni, hogy mi folyik a világban, mennyi gonoszság lakozik az emberekben. Lisa Wingate az Elrabolt életek című könyvében egy olyan esetet dolgoz fel, ami megrengette a világot. Georgia Tann, az árvák védőszentje, aki évtizedeken keresztül hitette el az emberekkel, hogy az ő…
-
Péterfy-Novák Éva: Apád előtt ne vetkőzz
Nem rendhagyó poszttal jövök. Ilyen nem igazán fordult eddig elő, illetve úgy gondolom, hogy az utolsó is lesz. Nem ajánlót írok, hanem egy levelet. Egy levelet magamnak, illetve Nektek olvasóknak. Péterfy-Novák Éva: Apád előtt ne vetkőzz Miután elolvastam, legalább egy hétig rágódtam a történeten. Majd jött egy újabb hét, és én csak néztem a megnyitott oldalamat, azon töprengve miként írjak róla. Nem ment. Egyszerűen képtelen voltam rá, csak bámultam az üres képernyőt.