Kétségtelenül egy nívós és egyedi történetvezetést kapunk Josh Malerman-tól. Az olvasók azon táborába tartozom, akik teljesen bele tudják élni magukat a könyvben leírt eseményekkel. Néha azon kapom magam, hogy megváltozik a testtartásom, a mimikám, hangosan válaszolok egy könyvben feltett kérdésre.  Nagyon jó példa erre a Madarak a dobozban, ahol az emberek csak és kizárólag a hallásukra, szaglásukra, tapintásukra hagyatkozhatnak. A látás nem opció. Ez adja meg igazán a hátborzongató atmoszférát, nem láthatjuk, kivel beszélünk, ki van előttünk, vagy éppen mögöttünk és ki az, aki az életünkre tör. Mindezt, ahogy elképzeljük olvasás közben, szinte érezzük a saját bőrünkön, mialatt a halál körbevesz bennünket. A fejünkben végig ott rejtőzik a kérdés: vajon…