-
Garth Nix: Angyalmágus
Garth Nix: Angyalmágus Egy igazán jó fantasy történetnek elengedhetetlen része a világépítés. Garth Nix pedig papírforma szerint hozta, amit minden fantasy rajongó elvár. Koherens és precíz világot alkotott, ahol a környezet és a szereplők is, szinte életre kelnek a szemünk előtt. És bármennyire is láttam lelki szemeim előtt mindent, mégis azt kell mondanom, hogy ez a túlzott precizitás rányomta a bélyegét a sztorira, háttérbe szorította azokat az akciókat (izgalmakat), amelyeket annyira vártam. Néhol túlságosan terjedelmesnek és elnyújtottnak éreztem. Talán itt jobban érvényesült volna az a mondás, hogy a kevesebb néha több. Azonban, minden fent említett negatívumot valahol kompenzált ez az újfajta mágia leírás, vagy nevezzük rendszernek, ami az angyalokkal kapcsolatos.…
-
Kristen Ciccarelli: Az utolsó namsara (Iskari-trilógia 1)
Kristen Ciccarelli: Az utolsó namsara Amikor olvastam, hogy ebben a könyvben sárkányok is vannak, azonnal akartam! A Trónok harca óta imádok mindent, amiben sárkány van. A másik, ami miatt egyből felkeltette az érdeklődésem az egy értékelés volt, amelyben azt írták, hogy nincs bevezető, hanem az írónő egyből belevág a közepébe. Nekem ezek kellenek. Nem igazán vagyok oda a terjedelmes bevezetőkért, jobban szeretem, ha egyből a történet közepébe csöppenünk. Persze ezt nem úgy kell érteni, hogy Kristen Ciccarelli mindenféle magyarázat nélkül hagyott. Nem-nem. Nagyszerű megoldást választott, hogy ne kelljen közel száz oldalt végig szenvednem, amíg történik valami. Minden fejezet után kaptam egy kis elbeszélést, egy történetet, amivel teljesen a helyére került…
Ezeket is érdemes megnézni
John Marrs: The One – A tökéletes pár
Garth Nix: Angyalmágus
J P Delaney: Believe me – Játssz velem
-
John Marrs: The One – A tökéletes pár
John Marrs: The One – A tökéletes pár Az író most megjelent könyvét A jó szamaritánust nemrég olvastam és nagyon tetszett, éppen ezért vártam nagyon, hogy a régebbi könyvét, A tökéletes pár című regényét is beszerezzem és elkezdhessem. Az mindenképpen említésre méltó, hogy az író nagyon egyedi stílusban ír. Nem egy megszokott történet sem A jó szamaritánus, sem A tökéletes pár, éppen ezért is lesznek ezek azok, amiket nehéz lesz elfelejteni. De mi olvasók pontosan ezt szeretjük: a feledhetetlen sztorikat. Kifejezetten elgondolkodtató volt, hogy ha ez a DNSpár létezne, vajon én mit tennék? Elvégezném a tesztet? Elhagynám a párom, ha kiderülne, hogy nem ő a nagy Ő? Őszintén bevallom, nem…
-
John Marrs: A jó szamaritánus
John Marrs: A jó szamaritánus Ó te jó ég! Mr Marrs, ön engem orvul átvert és megvezetett! Persze alapesetben az ember nem mondana ilyenért köszöntet, viszont itt egy könyvről, egy történetről van szó, ezért én köszönetet mondok, mert egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy hányszor sikerült becsapnia. A könyv vége felé, már nem voltam hajlandó találgatni, ugyanis tudtam, hogy teljesen felesleges lenne; Marrs úgyis keresztülhúzza a számításaim. Amikor elkezdtem olvasni, akkor úgy gondoltam, hogy ez egy jó sztori lesz; érdekes téma, érdekes karakterrel. A századik oldal környékén még mindig izgalmas volt, de akkor már úgy gondoltam, mindent tudok, átlátok a szereplő tettein és értem a magánéleti problémáit. Hát igen, itt kaptam…
-
Emma Steinkellner: Egy kis boszi naplója
Emma Steinkellner: Egy kis boszi naplója Az Egy kis boszi naplója attól függetlenül, hogy nyolc éves kortól ajánlják, egy olyan történet, amit felnőttként is borzasztóan tudtam élvezni, kellemes kikapcsolódást nyújtott pár órára, amire ezekben a nyomasztó időkben nekem már igazán nagy szükségem volt.
Ezeket is érdemes megnézni
John Marrs: The One – A tökéletes pár
John Marrs: A jó szamaritánus
Garth Nix: Angyalmágus
-
J P Delaney: Believe me – Játssz velem
J P Delaney: Believe me – Játssz velem Először is: Ó TE JÓ ÉG! Másodszor: EZT NEM HISZEM EL! Igen, körülbelül ezek a szavak hagyták el a számat olvasás közben, szinte állandóan. Délután neki estem, és szó szerint mindenhova vittem magammal a könyvet, amíg a végére nem értem. Számomra J. P. Delaney műve az abszolút letehetetlen kategóriába esett. Azt is őszintén megmondom, hogy régen volt már olyan regény a kezembe, ami ténylegesen annyira lekötötte volna a figyelmem, hogy ne bírjam letenni. A Believe me – Játssz velem: ilyen volt. Bár az elején, a furcsa párbeszédek miatt, volt bennem egy kis félelem, de ezen hamar túlléptem és cseppet sem volt zavaró,…
-
Négy könyv, amit 2020-ban olvastam és szerettem!
2020-ban “viszonylag” kevés időm volt az olvasásra. Önmagamhoz képest nem sok könyvet vettem kézhez az év első felében, de ezt próbálom pótolni. Most szeretnék Nektek mutatni négy olyan könyvet, ami az idei évben számomra nyerő volt.
Ezeket is érdemes megnézni
Tade Thompson: Molly Southbourne feltámadása
R. F. Kuang: Sárkányköztársaság
Elle Cosimano: Finlay Donovan ölni tudna
