-
Mark Edwards: A Vörös Özvegy
Mark Edwards: A Vörös Özvegy Üdítő élmény volt egy olyan könyvet olvasni, ahol a nyomozás részét nem egy rendőr, vagy nyomozó által követhetjük végig, hanem egy író által. Ez nálam alapban már egy plusz pont volt, mivel Mark Edwards a szokásos sablont tökéletesen elkerülte: értem ezalatt, hogy nem egy alkoholista, gyógyult alkoholista, pszichésen kiégett személy a központi szereplő, hanem egy olyan ember, aki bárki lehet – akár a közvetlen környezetünkből is. Ez vérpezsdítő volt a maga nemében, ugyanis a szálakat itt is össze kell kötni, fel kell göngyölíteni az ügyet, de ezt egy átlagos, és nem egy nyomozói ember logikája viszi véghez. Na, így lehet kivédeni a folytonos kliséket…
-
Cserhalmi Dániel: Szibériai csapda
A Szibériai csapdát Gabó olvas bloggerre ajánlotta nekem hónapokkal ezelőtt, de ez eddig feledésbe merült, ami talán köszönhető annak is, hogy nagyon kevés helyen jött velem szemben. A könyv olvasása után nem teljesen értem, miért nem kap sokkal erősebb és nagyobb reklámot?! Cserhalmi Dániel megérdemelné, hogy a történetét sokkal szélesebb körben ismerhessék meg. A Szibériai csapda súlyos és elhallgatott témát feszeget, amelyet mindenkinek olvasnia kellene. Mi is a félelem? Mitől iszonyodunk? Különböző élőlényektől, esetleg egyes helyzetektől, mint a szűk tér vagy a magasság? Nos, ha a Szibériai csapdát elolvasod, akkor megtudod, hogy mi a valódi rettegés és az általa kiváltott paranoia, ami akár az őrületbe kergethet. Bár a Szibériai csapda…
-
Szántó Dániel: A hatszög
Szántó Dániel: A hatszög A hatszög: „Fekete-fehér, igen-nem? Egy rejtélyes sorozatgyilkosság, amelyben semmi sem az, aminek látszik…” – írja a szerző. Ténylegesen semmi sem az, aminek látszik, azonban a történet szempontjából ez nem pozitív jelzéssel bír. De most lássuk, mit rejt magában ez, a borítóját tekintve rendkívül figyelemfelkeltő, mielőbbi elolvasásra sarkalló, vaskos krimi. Maga az alap koncepció remek választás, naprakész. Egy olyan téma, ami az egész világon jelen van, forr tőle a világsajtó, így joggal számítottam arra, hogy egy remek történet kerekedik ki belőle.
-
Stephanie Wrobel: Bocsáss meg, Rose Gold!
Stephanie Wrobel: Bocsáss meg, Rose Gold! Wrobel nem úgy állt neki ennek a történetnek, hogy a hasára ütött és kitalált egy sztorit, hanem egy létező, megtörtént esetet vett alapul, hogy aztán eljátsszon a gondolattal: „Mi lett volna, ha…” Az ötlet mindenképpen izgalmas, ráadásul a szerző különösen árnyalt karaktereket alkotott. Egyikük sem lopja be magát könnyen az olvasó szívébe, nem különösebben szimpatizálunk velük, Wrobel mégis megtalálta az arany középutat: a történetet olvasva mindkét féllel kapcsolatban szánalmat, sajnálatot érzünk.
-
Dan Simmons: Fullasztó tél
A Fullasztó tél akár a Dermesztő nyár tükörképe is lehetne. Dan Simmon Dermesztő nyár című könyvében; forró nyári napokon és éjszakákon egy csapat gyerekkel kooperál a regényében. Nagyon jó barátok, akik szembe találják magukat a gonosszal, a démoni erőkkel, amíg a Fullasztó tél; hideg, és komor atmoszférájú, melyben kizárólag egy karakter “játssza” a főszerepet: Dale Stewart, akit az első részben már megismerhettünk. Ez a könyv megállja a helyét önálló kötetként is, azonban mindenképpen javaslom, hogy a Dermesztő nyarat is olvassátok el, mert a visszautalások így adnak teljes képet majd. Nem csak hangulatában más a Fullasztó tél, hanem a történet pörgését tekintve is. A Dermesztő nyár gyorsabb tempójú, amely tele van…
-
Szántó Dániel: Egy pap vallomása
Szántó Dániel: Egy pap vallomása Szántó Dániel nevével pár évvel ezelőtt találkoztam, amikor a Revansot és az Üldözöttet olvastam. Ígéretes krimi író, ígéretes könyvekkel, amiket kifejezetten szerettem. Aztán eltelt két hosszú év és Dániel szó szerint berobbant az Egy pap vallomása című könyvvel a piacra. Hangzatos cím, figyelemfelkeltő borító, naná, hogy érdekelt, és kíváncsi voltam, hogy Várnay Benett után kit fogok kapni, kiről fogok olvasni. Szóval izgatottan vágtam az Egy pap vallomásába. Frappáns kezdés volt, kifejezetten felkeltette a kíváncsiságom a nem mindennapi eset, ahol egy hite vesztett pap különös kísérletbe kezd, hogy megnézze, létezik-e a mindenható, amelynek ő az életét szentelte. A könyv figyelemreméltó krimi formájában feszegeti a kérdést, hogy…
-
Elizabeth Klehfoth: Gyönyörű idegenek
Elizabeth Klehfoth: Gyönyörű idegenek A Gyönyörű idegenek című könyv tipikusan az az ifjúsági dráma és thriller, amit én kifejezetten preferálok, és, amiben szeretek elmerülni olvasás közben. Olyan “adalékanyagok” vannak benne, ami beszippant és szinte pislogás nélkül darálom az oldalakat. Van benne feszültség, rejtély, izgalom, egy kis romantika és egy fantasztikus végkifejlet. (Ha valaki szereti szereti a Pretty little liars és a Gossip Girl sorozatokat, akkor nekik kifejezetten ajánlom, imádni fogják.) Bár olyan tiniket mutat be a könyv, akik a kiváltságosok fényűző életét élik, mégsem kérkednek benne, nem azon van a fő hangsúly, hogy ki tud utálatosabb lenni, csak mert gazdag. Persze ettől függetlenül van benne ilyen karakter, de lássuk be,…
-
Dan Simmons: Dermesztő nyár
Dan Simmons: Dermesztő nyár Könnyen dobálózhatunk olyan jelzőkkel, hogy ez, vagy az lett a kedvenc könyvünk, vagy írónk, esetleg olyan dolgokat is írhatunk, hogy ennél jobbat nem olvastam még – később persze mindig jönnek újabb és újabb írók és könyvek, amiknél ehhez hasonlót írunk/mondunk – mégis azt kell mondanom, kevés olyan horror regény fogta meg az érdeklődésemet, mint a Dermesztő nyár. Egy idilli kisváros, egy csapat gyerek, és a gonosz. Igen, nagyon hasonlít egy már létező könyvhöz, mégis megvan a maga varázsa, a sajátossága. Lassan építkező történet, amely elrepít bennünket az 1960-as évekbe, bár az elején talán túl lassúnak tűnhet a felvezetés, mégis élvezetes, ahogy részletesen mutatja be ezt a…
-
Greer Hendricks – Sarah Pekkanen: A tökéletes alany
Sokan nem kultiválják azokat a történeteket, amelyekben kicsit lassabb a pörgés, kevesebb az esemény és inkább a lélektani pszichológiára emeli a hangsúlyt. Én kifejezetten szeretem ezeket a könyveket, mert, ha ráérősen is, de egyre magasabbra emeli a tétet. Gondolok arra, hogy a feszültség apránként érkezik, de az folytonos, és a végére tartogatja az igazi durranást. Greer Hendricks és Sarah Pekkanen az előző könyvében elérte nálam a kívánt hatást, ezért is vártam nagyon a következő könyvüket. Ugyanúgy jellemző A tökéletes alanyra is a pszichológiai támadás. Fokozatosan építkeztek, egyre erősebb elemekkel dolgoztak, majd próbáltak egy erős végjátékot beilleszteni. Tetszett a történet, de a kívánt hatás itt nem volt számomra olyan erőteljes, mint…
-
Négy könyv, amit 2020-ban olvastam és szerettem!
2020-ban “viszonylag” kevés időm volt az olvasásra. Önmagamhoz képest nem sok könyvet vettem kézhez az év első felében, de ezt próbálom pótolni. Most szeretnék Nektek mutatni négy olyan könyvet, ami az idei évben számomra nyerő volt.