Jørn Lier Horst: A barlanglakó

Jørn Lier Horst: A barlanglakó

Jørn Lier Horst-tól most olvastam először, és nagyon kíváncsian vágtam bele a történetben, tekintve, hogy mennyien rajonganak érte. Szeretem a skandináv krimiket, teljesen más atmoszférája van, mint bármelyik más kriminek; sötét és rideg, de mégis megkapó. Eleinte kifejezetten tetszett is A barlanglakó, de – és most jön az a rész, amikor nem leszek népszerű a véleményemmel –, számomra lapossá vált. Több esetben is vissza kellett lapoznom, mert egyszerűen nem kötött le. Talán több pörgést vártam, esetleg nem a legjobb passzban kezdtem el olvasni, nem tudom, mindenesetre, nekem ez most nem adta meg azt az élményt, amit más skandináv krimiknél megkaptam. Tetszett, hogy két szemszögből olvashattam két különböző nyomozást; az apa, aki egy karácsonyfa alatt talált egy holttestet, és lánya, az újságíró, aki egy másik halálról akart cikket írni. Az viszont egy idő után idegesítővé vált, hogy szinte semmi kommunikáció nem volt közöttük. Azt még megértem, hogy az apa nem beszélhet egy folyamatban lévő ügyről, de hogy a lánya miért nem, azt már nem igazán értettem. A két ember halála nem mindennapi módon lett felvezetve; egyikük magányosan halt meg, és hónapokon keresztül senki sem fedezte fel a holttestet, amely már mumifikálódott és felismerhetetlenné vált. Azért elgondolkodtató, hogy mennyire nem figyelünk egymásra, még az sem tűnik fel, ha egy szomszéd heteken, hónapokon át nem ad semmiféle életjelet magáról; nem jár ki a házból, nem jár vásárolni és a többi. Bár be kell vallanom, hogy ez nálam ismét egy olyan aspektus volt, ami elképzelhetetlen, mivel, ha én nem látom a szomszédjaim pár napig, akkor átmegyek és megnézem, minden renden van-e velük. Persze mindannyian mások vagyunk, és akár ráfoghatjuk arra is, hogy ebben a pörgő világban egyszerűen nincs időnk másokkal foglalkozni. Szomorú. A másik holttestet egy apa és fia találta meg, akik éppen karácsonyfát akartak vásárolni, ez a test szintén már jó ideje ott feküdt a fa alatt; és ez a férfi gyilkosság áldozata volt. Alapvetően tetszett az indulás, izgalmakat ígért, de nálam A barlanglakó most sajnos nem a kedvenc kategóriába esett.

Line újságíró, aki arról szeretne cikket írni, hogyan lehetséges az, hogy egy ember hónapokon keresztül ül a saját háza nappalijának foteljében holtan úgy, hogy az senkinek sem tűnik fel. Mennyire lehet magányos egy ilyen ember, hogy senki nem nyitott rá ajtót egyetlen egyszer sem. Sorra keresi fel az ismerősöket, „barátokat”, és rá kell jönnie, hogy Viggo Hansen nem csak idős korára lett magányos, hanem egész gyerekkorától fogva így élt; barátok nélkül. Egyre több információt sikerül összeszednie, hogy megírja a cikket, de közben több furcsa dologra is fény derül. Viggo egy időben pszichiátrián feküdt, ott ismerkedett meg egy asszonnyal, aki sokkal több infót ad a lánynak, mint azt eleinte gondolja.

William Wisting, Line apja a helyi rendőrség nyomozója a fa alatt talált holttest azonosításán dolgozik, ami nem könnyű, mivel nem jelentettek be eltűnt esetet, és a tetem is olyan állapotban van, hogy csak a ruházata alapján gyanítják, hogy férfi az illető. A nyomozás ezen okokból lassan halad, de ahogy egyre többet tudnak meg az áldozatról, Wistings úgy jön rá, hogy élete legborzasztóbb ügyével találja szemben magát; a férfi egy sorozatgyilkos, aki rengeteg nőt gyilkolt meg, és aki már évek óta bujkál a hatóságok elől. Amikor erre fény derül az FBI is bekapcsolódik az ügybe, akik szintén sok-sok éve keresik a férfit.

Line és William nem is sejtik, de a két szál szorosan kapcsolódik egymáshoz, és a nyomozás végére megdöbbentő események látnak napvilágot.

Kiadó: Animus Kiadó
Fordító: Török Ábel
328 oldal
Megjelenés éve: 2022
Beleolvasó: Jørn Lier Horst: A barlanglakó

Fülszöveg:

Jørn Lier Horst: A barlanglakó

William Wisting nyomozó szomszédját, a visszavonultan élő Viggo Hansent holtan találják a nappalijában, a bekapcsolt tévé előtt. Négy hónapja ül ott. Semmiféle nyom nem utal gyilkosságra, így az ügy nem kerül címlapra, Wisting lánya, az újságíró Line azonban elhatározza, hogy portrét készít a férfiról, akinek a halála senkinek nem tűnt fel. Nem sokkal később újabb holttest kerül elő egy közeli karácsonyfa-ültetvény fái közül. A nyomok sűrűsödnek, és hamarosan megkezdődik a norvég rendőrség történelmének valaha volt legkomolyabb hajszája, mégpedig egy sorozatgyilkos után. A nyomozást, amelybe az FBI is bekapcsolódik, csupán egyvalami veszélyezteti: a folyton kíváncsiskodó média.