Karen M. McManus: Lehull a lepel

Karen M. McManus: Lehull a lepel

Nem az a baj, ha vannak titkaid, hisz mindenkinek vannak, a baj akkor van, ha ezek kiderülnek; és lássuk be, általában mindig kiderülnek.

Karen M. McManus könyve a Lehull a lepel most nagyon pörög, mivel a Netflix sorozatot készített belőle. Én mindenképpen a könyvvel akartam kezdeni, mert nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy mennyire sikerül majd azt a képet visszaadni, amit én olvasás során tapasztaltam, így a sorozatról nem tudok nyilatkozni sem negatívan sem pozitívan (egyelőre). Amit azonban a Lehull a lepel című könyvről mondani tudok, az az, hogy egy kifejezetten izgalmas és elgondolkodtató történetet kaptam. Az író a gyilkosság mellet belenyúl olyan társadalmi problémákba, amely kifejezetten jelen vannak a mindennapokban, és itt nem csak az iskoláról beszélek, hanem alapvetően az egész életről. A különböző társadalmi hierarchia mindenhol jelen van: ha valaki gazdag és presztízse van, az szinte bármit megtehet következmények nélkül, ha valakinek nagyon jók a külső adottságai az szinte bármit megszerezhet és bárhova bekerülhet. De mi van azokkal a gyerekekkel és felnőttekkel, akik nagyon szegény háttérrel rendelkeznek és nem igazán tudnak kitűnni a tömegből? Nos, ők vagy állandó céltáblák, vagy egyszerűen építenek egy védfalat maguk köré, és nem törődnek semmivel sem.

Tetszett, hogy Karen M. McManus belevitt minden olyan kérdést és témát a regényébe, ami alapvetően foglalkoztatja nem csak a fiatalokat, hanem a felnőtteket is. Nagyszerűen elegyítette a rejtélyt és az iskolások között kirobbanni látszó megosztottságot, és a néha egyenesen undorító viselkedést. A váltott szemszög nagyon hatásos, amely által egyszerűen képtelenség kitalálni, hogy ki lehet a tettes. A történet elején öt diák kerül büntibe, de csak négyen jönnek ki élve. Simont, aki minden titkok tudója, valaki megölte. Mogyoróolajat öntött a vizébe, holott mindenki tudta, hogy allergiás rá. Innentől kezdve a négy gyanúsított diákot veszik górcső alá, de mellette rájövünk arra is, hogy nem csak nekik négyüknek vannak titkaik. Szinte mindig mindenkiről kiderül valami apró részlet, egy-egy elszólás, ami alapján egyre bonyolultabbá válik az ügy. Olvasás közben folyamatosan ott motoszkál az olvasó fejében a kérdés: ők csak felhasználható és eldobható áldozatok, hogy valaki egészen más kiiktassa az iskola legmérgezőbb emberét, aki nem bír megülni a hátsóján és folyton késztetést érez arra, hogy egy blogon mindenki szennyesét kiteregesse? Az írónő iszonyatos tempót diktál, bravúrosan és okosan húzza elő az ütőkártyáit, hogy az  semmit se sejthessünk.
Őszintén megvallva, az elején egyik karakterrel sem sikerült szimpatizálnom, de szerintem pontosan ez volt a cél, mert egyikük sem ártatlan. Oké, talán ez alól kivételt képez Nate, a tipikus rosszfiú, de ő legalább már a sztori elején is önmagát adta: senki és semmi nem érdekli, nem foglalkozik mások ügyes-bajos dolgával, de nem is akar ártani másoknak. Bronwyn már egy más kategória: túlságosan is az okos lány szerepében tetszeleg, és képtelen elviselni, ha valamiben alulmarad, természetesen erre egy nagy adaggal rányomja bélyegét az, hogy a szülei értelmiségiek, és úgy érzi muszáj megfelelnie nekik. És ott van még a húga is, akit kiskorában leukémiával diagnosztizáltak, így szinte mindenből kimaradt, így Bronwyn úgy érzi helyette is élnie és teljesítenie kell. Az írónő nem feledkezett meg arról sem, hogy egy ilyen regényben elmaradhatatlan a romantikus szál, ezért Bronwynt és Nate-et fokozatosan boronálja egymáshoz, a kérdés az, hogy ebből kisülhet-e bármi jó?
Addy a tipikus szép lány, aki a butuska szerepét játssza, és naná, hogy együtt van a suli legmenőbb pasijával, de a történet haladtával talán ő volt az, aki a legnagyobb meglepetést okozta pozitív értelemben.
Cooper az iskola sportolója, hajt a főiskolai ösztöndíjért, gyönyörű barátnője van, mindenki kedveli. Talán egyedül ő volt az, akivel kapcsolatban közömbös maradtam. Nem sikerült közel kerülnie hozzám, de nem is volt vele különösebben problémám.
És ne feledkezzünk meg Simonról se, hisz ő a központi szereplője a történetnek. A srác, akinek nem sikerült beilleszkednie egyik társaságba sem, így keresett egy olyan megoldást, ami által mindenki felfigyelt rá. Csak sajnos ez a vesztét okozta. Hisz ismerjük a mondást: addig jár a korsó a kútra, amíg…. ebben az esetben meg nem mérgezik. Simon azt hitte büntetlenül posztolhatja mások kis és nagy titkait, azonban ezt valaki megelégelte és elnémította. De vajon ki?

A Lehull a lepel című könyv intenzív dinamikájú, tele rejtélyekkel, csalásokkal, hatalmi játszmákkal, románccal és árulásokkal. Most komolyan: kell ennél több egy jó könyvhöz?

Kiadó: Maxim Könyvkiadó Kft.
Fordította: Sárossy-Beck Anita
Megjelenés: 2018
Oldalszám: 384

Fülszöveg:

Karen M. McManus: Lehull a lepel

Ebben a magával ragadó, lerakhatatlan történetben megtudhatjuk, mi történik akkor, amikor öt idegen együtt sétál be egy terembe, de csak négyen jönnek ki élve onnan. Figyelj nagyon, és talán sikerül megoldanod a rejtélyt. Hétfő délután a Bayview gimi öt diákja büntetését tölti egy osztályteremben.Bronwyn, az ész, a Yale-re készül, és soha nem szegi meg a szabályokat. Addy, a szépség, a tökéletes bálkirálynő megtestesítője. Nate, a bűnöző, most feltételes szabadlábon van dílerkedés miatt. Cooper, a sportoló, bajnok baseball játékos. És Simon, a különc, a Bayview gimi hírhedt pletykarovatának szerkesztője. Csakhogy Simon nem éli túl a büntetést. Mielőtt még kijöhetnének a teremből, Simon meghal. A nyomozók szándékosságot sejtenek a halál körül. Simon hétfőn halt meg, keddre viszont pletykaáradatot tervezett nyilvánosságra hozni legismertebb osztálytársairól. Ezzel pedig mind a négyüket a gyilkosság gyanúsítottaivá teszi. Vagy az is lehet, hogy mindannyian egy szabadon portyázó gyilkos bűnbakjai? Mert mindenkinek vannak titkai, nem igaz? De vajon milyen messzire mennél el, hogy ne lepleződj le?