Kristen Ciccarelli: Az utolsó namsara (Iskari-trilógia 1)

Kristen Ciccarelli: Az utolsó namsara

Amikor olvastam, hogy ebben a könyvben sárkányok is vannak, azonnal akartam! A Trónok harca óta imádok mindent, amiben sárkány van. A másik, ami miatt egyből felkeltette az érdeklődésem az egy értékelés volt, amelyben azt írták, hogy nincs bevezető, hanem az írónő egyből belevág a közepébe. Nekem ezek kellenek. Nem igazán vagyok oda a terjedelmes bevezetőkért, jobban szeretem, ha egyből a történet közepébe csöppenünk. Persze ezt nem úgy kell érteni, hogy Kristen Ciccarelli mindenféle magyarázat nélkül hagyott. Nem-nem. Nagyszerű megoldást választott, hogy ne kelljen közel száz oldalt végig szenvednem, amíg történik valami. Minden fejezet után kaptam egy kis elbeszélést, egy történetet, amivel teljesen a helyére került minden, amit tudni akartam. És ennyi tökéletesen elég volt ahhoz, hogy élvezzem és szeressem Az utolsó namsara című sorozat első részét.

Régen az Ősisten megteremtette namsarát, akit a szeretet és a boldogság járt át, bárhova ment, mindenki imádta őt. Hogy egyensúlyban maradjon a világ az Ősisten megteremtette az iskarit is, aki a halálhozó; kinek a nyomában a halál és a pusztulás jár. Asha Az utolsó namsara című könyv főszereplője egy iskari. Minden ember rettegett tőle: nem érhetnek hozzá, nem nézhetnek a szemébe. Asha életében egyetlen cél van: megölni a sárkányokat. Amikor kislány volt az Őssárkány, Kozu megégette őt tűzével, majd kiirtotta majdnem az egész népét. Azóta csak a bosszú élteti. Azonban egyre kevesebb sárkány van, és őket is csak történetekkel lehet előcsalogatni. Olyan régi történetekkel, amelyek megbetegítették a regélőket, és végül belehaltak. Miután Asha anyja is belehalt abba, hogy túl sokszor mesélte el ezeket a történeteket a kislányának, a király betiltotta, hogy bárki is elmondja őket. Mindent megsemmisítettek, amin csak fellelhetőek voltak ezek a históriák.

A történet elején Asha unokatestvérével, Safire-al és több rabszolgával együtt sárkányra vadásznak. Manapság a sárkányok már nem okádnak tüzet, kivéve Kozu-t, az őssárkányt. De Asha tudja mivel lehet előcsalogatni a tüzet bennük: történetekkel. Ám ez tilos, senki nem tudhat róla, hogy így csalja lépre az ádáz fenevadakat. De nincs más választása, mivel az apja kiadta neki parancsba, hogy minden vadászat után a tetem fejével kell hazatérnie. Azonban most a lány megsérül, védtelenül hagyott keze megégett, ami nem csak hólyagosodást és fájdalmat okoz, hanem halált is. A sárkányok tüze mérget tartalmaz; ha nem látja el a sebet sürgősen, akkor belehal. Így ismerkedik meg Jarek, a jegyese rabszolgájával a szkrállal. A fiú nem fél az iskaritól: nem fél megérinteni és belenézni a szemébe. Ashát ez felettébb bosszantja, mellette meg is lepi, de nyugton kell maradnia, ha nem akarja, hogy a szkrál elmondja Jareknek, hogyan égett meg a keze.

A lányt két fontos hírrel hívatja az apja. Fivére, Dax hazatért küldetéséből, és vele tartott egy csapat Bozótföldi is. Ez nem igazán tetszik az iskarinak, mivel e nép már évek óta viszályban van az ő népével. Úgy gondolja, ez valami csapda, talán a király életére akarnak törni. Nem is érti, Dax miért hozta őket magával. A másik hír, ami szintén nem tölti el jó érzésekkel a lányt, az a közelgő kézfogó Jarekkel. A király viszont kiutat kínál számára. Ha megöli az őssárkányt, Kozut, akkor nem kell hozzámennie a férfihez, és népének is bebizonyítja: bosszút állt az őket ért tragédián. Asha napjai megvannak számlálva, így azonnal útnak akar indulni, de az élet, vagy valaki más, folyamatos akadályokat gördít elé.

Meg kell említenem azt is, hogy eleinte kiszámíthatónak tűnhetnek egyes események, de a könyv haladtával meglepő fordulatok következnek, amire személy szerint abszolút nem számítottam. Olyannyira, hogy a könyv végeztével nálam beállt a totális döbbenet. Leültem, elkezdtem olvasni, eleinte úgy gondoltam, hogy ez egy könnyed mese lesz. Aztán rájöttem, hogy ezt eléggé benéztem, Az utolsó namsara minden volt csak nem egy könnyed mese – és ennek kifejezetten örültem. Izgalmas, fordulatokban gazdag fantasy regényt tarthattam a kezemben. Az egyetlen negatívum az volt, hogy több mágiára számítottam. Nem tehetek róla, de borzasztóan szeretem, amikor csak úgy röpködnek a varázslatok minden oldalon. Sajnos ebből keveset kaptam, de nem vagyunk egyformák, nem mindenki bírja, ha ez áll a központban.
Minden fantasy rajongónak ajánlom, mert egy igazán izgalmas kalandon át kísérhetik végig Ashát, az iskari lányt.

Kiadó: Maxim Könyvkiadó
Fordította: Komáromy Zsófia
Megjelenés: 2018
Oldalszám: 448

Fülszöveg:

Kristen Ciccarelli: Az utolsó namsara

Mindennek kezdetén volt Namsara, az égből és lélekből formált ifjú, aki nevetést és szeretetet hozott magával, bárhová ment. Ám ahol fény van, ott sötétségnek is kell lennie – így megjelent Iskari, a vérből és holdfényből formált leány, a pusztító, a halálhozó. Asha, Firgárd királyának leánya ezeket a legendákat kisgyermekként csak titokban elsuttogott mesékből ismerte, mégis megmagyarázhatatlan kötődést érzett a múlt alakjaihoz. A lányból hamarosan a birodalom legrettegettebb sárkányölője válik, kiérdemelve az iskari címet – ám ez magányos szerep, melytől Asha inkább érzi magát fegyvernek, mint fiatal nőnek. Egyik bestiát a másik után vadássza le, hogy elhozza a fejüket a királynak, de nincs az a zsákmány, ami megmenthetné ot a végzettől, mely odahaza vár rá: apja odaígérte a kezét kegyetlen parancsnokának, egy férfinak, aki tisztában van Asha valódi természetével. A lány nem akar mást, csak végre leszámolni tragikus múltjával, és elkerülni sivár jövőjét. Amikor esélyt kap a szabadságra, cserébe Firgárd legerősebb sárkányának életéért, kapva kap a lehetőségen. Egy titokzatos fiú segítségével Ashának le kell ráznia magáról az iskari szerepének láncait, és ki kell tárnia szívét a szerelem, a fény és az igazság előtt, melyet egészen eddig eltitkoltak előle.