Gabriel Tallent: Drága kis szívem

Gabriel Tallent: Drága kis szívem

Nagyon nehéz szavakba öntenem, hogy mi is játszódott le bennem a könyv olvasása közben. Veszteség és fájdalom, ez a kettő mindenképpen. Mintha víz alá kerültem volna és képtelen lennék újra a víz felszínére jönni: fuldoklom, kapálózok, hogy levegőt vehessek, de egyszerűen nem megy. Néha egy-egy lapon felbukkanok egy-két lélegzetvételnyi időre, aztán a következő oldalak, mondatok és szavak újra lenyomnak a víz alá. Kiáltanék, hogy most már elég, ez már túl sok, nem bírom tovább. Mégis vonz, akarom a következő oldalakat. A bőröm alá kúszott és beette magát oda. Mélyre és végérvényesen.

Egyszerre gyönyörű és borzalmas, ami szinte képtelenség, én magam sem tudom megmagyarázni a gyönyörűségét, mégis ilyen ez a könyv. Csontig hatoló borzalmak, kegyetlen pillanatok. Olyan ez, mint egy elüszkösödött végtag, meg kell tőle szabadulnod. Nehéz, úgy gondolod képtelen vagy rá, de meg kell tenned, hogy végre megszabadulj a beteg résztől, de megéri, mert utána szabadulsz fel, utána érzed azt, hogy élsz, amikor a lelkedben érzed, hogy valami végre kiteljesedik.

Teknőc 14 éves fiatal lány, akinek az élete maga a borzalom. Bár Ő ezt nem érzi, hisz ebben nőtt fel, így nevelték. Számára ez természetes, mint ahogy az is, hogy az apja úgy bánik vele, mint az állatokkal, vagy mint azokkal a nőkkel, akik szerinte csak egy dologra jók. Igen, Teknőcöt bántalmazzák. Fizikailag, lelkileg, szexuálisan, verbálisan. De úgy érzi, az apja szereti őt, és a lány is szereti az apját. Nem tudja miért, egyszerűen csak gondolja, hogy ez lehet a szeretet, melyet az apja így mutat ki: ilyenkor boldog. Amikor Martin, az apja, dolgokra kényszeríti, tudja, hogy ez az Ő javát szolgálja.

“Azt akarom mondani kölyök, hogy, nagyon sokat jelentesz nekem. Szeretlek. Tudom, hogy sok mindent rosszul csinálok, tudom, hogy cserben hagytalak, és foglak is még, és a világ, amelyben felnősz… nem az a világ, amit szeretnék.”

Martin szerint jön a világvége, és a lányának meg kell tanulnia túlélni. Valahol azonban Teknőc érzi, hogy mindez rossz; még nem tudatosult benne, még nem jött elő, várat magára, de már ott formálódik benne a gondolat.

Egy nap úgy dönt, elmegy otthonról. Tisztában van vele, hogy ezért bűnhődni fog, amikor hazaér, vagy amikor az apja rátalál, mégis mennie kell. Cipő nélkül, csak úgy, ahogy előtte lefeküdt aludni, útra kel. Nem tudja hová és miért, de most ezt kell tennie.
Két fiatal fiúba botlik bele, akik ugyanabba az iskolába jártak, ahova ő: Jacob és Brett. A srácok eltévedtek. Bár Teknőc eleinte nem mutatja magát, csak óvatosan követi őket, tudja, hogy előbb utóbb segítségre szorulnak majd. Amikor már látja, esélytelen, hogy a fiúk megtalálják a kivezető utat, előbukkan a rejtekhelyéről. Így kezdődik egy különös barátság, amely csupa veszélyt tartogat mindhármuknak. Teknőc önzőnek érzi magát, hisz, ha apja rájön, hogy az életébe mások is belecsöppentek, annak nagyon kemény megtorlása lesz, mind a fiúknak, mind önmagára nézve. Mégis, képtelen elengedni ezt az újfajta érzést. A tartozás érzését. A normalitásba való érzést.

Az oldalak és lapok előrehaladtával Teknőc karaktere egyre erősebb lesz. A szemünk előtt ébred öntudatára: félelem és düh keveredik benne az apja iránt. Már nem az a lány, akinek csak saját magára kell vigyáznia, hisz ott van Jacob, akit távol kell tartania magától, hogy ne essék bántódása. Később pedig megjelenik Cayen, egy tíz éves kislány, akit Martin egy több hónapos eltűnése alkalmával „szedett” össze.

“Teknőc nem mond semmit, csak öleli, és miközben öleli, azt gondolja: tudok rá vigyázni, és ha szeretetet nem tudok is neki adni, törődést igen, ennyit talán megtudok tenni.”

A Drága kis szívem nehéz olvasmány volt minden tekintetben. Most kicsit üres vagyok, kicsit nihillé váltam. Azonban ez nem azt jelenti, hogy megbántam a könyv elolvasását, sőt: kevesebb lennék nélküle. Gabriel Tallent mélyen vágta belém a szavait, belekarcolta, mint egy tetoválást, amit már örökké a bőrömön viselek.

Fülszöveg:

Gabriel Tallent: Drága kis szívem

Teknőc Alveston kemény lány. Tizennégy éves, és az erdőket járja az észak-kaliforniai tengerparton. Kedvenc helyei, menedékei a patakok, a dagálytavak, a sziklaszigetek, de személyes világa kicsi és veszélyekkel teli: Teknőc zaklatott lelkű, karizmatikus apja bűvöletében és rabságában nőtt fel. Emberi kapcsolatai az iskolára korlátozódnak, de ott sem enged közel magához senkit; néha beteg nagyapjával römizik, esténként pedig apjával együtt készül – a világvégére.

Azután megismerkedik Jacobbal, és először tárul fel előtte egy tágasabb világ: ráébred, hogy otthoni élete se nem biztonságos, se nem fenntartható. Szökést tervez, felhasználva mindazokat a túlélési technikákat, amelyekre apja tanította.

Egyedi stílus, vad természeti környezet: felkavaró és megrendítő olvasmány egy kiemelkedően tehetséges új író tollából, mely megjelenése után azonnal felkerült a The New York Times bestsellerlistájára, fontos irodalmi elismeréseket kapott, és két tucat országban vásárolták meg a jogait.

„Egyhuzamban olvastam végig, pedig már hajnalodott, és el kellett érnem egy kora reggeli gépet: ebben a letehetetlen könyvben Gabriel Tallentegy lány  testi, lelki, szellemi függetlenségéért vívott harcát tárja elénk brutális őszinteséggel és lenyűgöző gyengédséggel. Az eredmény egy szívet tépő, első regény, amely egyszerre sokkol, megráz és felemel.” – Celeste Ng

“Azonnal magával rántja az olvasót, Tallent bámulatosan tehetséges író.” – The Washington Post

“Remek tempójú kalandregény, különös és emlékezetes könyv.” – The Guardian

“Szívszorító regény, pazar bemutatkozás.” – BBC

Gabriel Tallent Új-Mexikóban született, két anya nevelte fel a mendocinói tengerparton. 2010-ben diplomázott a Willamette Egyetemen, majd két szezonon át ifjúsági túrákat vezetett Északnyugat-Amerika isten háta mögötti vadonában. Ma Salt Lake Cityben él.

Fordította: Békési József

Kiadó: 21. Század Kiadó

Kiadás éve: 2018