Jack Ketchum: A szomszéd lány

Jack Ketchum: A szomszéd lány

A világ borzalmas, szoktuk mondani. De az igazság az, hogy nem a világgal van a baj, hanem az emberekkel. Mi vagyunk azok, akik a borzalmakat megteremtik, akik tönkretesznek mindent, ami körülöttünk van.

Jack Ketchum, azaz Dallas William Mayr megmutatta ennek egy szeletkéjét a A szomszéd lány című regényében. Egy igaz történetet tárt elénk, amely 1965-ben történt Sylvia Likens-sel. Sok esetben eltért a valóságtól, például a család és a barátok tekintetében, másként vetette papírra a kezdeteket, de azon nem sokat változtatott, amin ennek a szerencsétlen lánynak át kellett mennie. Őszintén szólva, elképzelni sem tudom, hogy volt megírni ezt a történet úgy, hogy megőrizte a hidegvérét, vagy az ép elméjét. Számomra már maga a könyv olvasása is roppant megerőltető volt, ami a lelkivilágomat nem kicsit tette gajra.
Bár az első, körülbelül nyolcvan oldalon nem igazán értettem, hogy mi lesz majd olyan szörnyű. Volt pár saller benne, de ez nem tűnt olyan durvának, hisz még az én gyerekkoromba is többször megesett, hogy kaptam pár pofont, ha valami nem tetszett a tanáraimnak, szüleimnek. Aztán elindult valami, amiből már nem volt visszaút. Egyre rosszabb és rosszabb, egyre több megaláztatás és kegyetlen kínzás, amit ez a fiatal lány cseppet sem érdemelt meg. Az ember úgy gondolja, hogy ez csak a könyvekben, vagy filmekben történik meg, de rá kell jönnünk, hogy sajnos ez a való élet; ahol szörnyek és ragadozók élnek, ahol az elmebaj egyre nagyobb mértékeket ölt.

És ilyenkor jön a kérdés, amit olvasás után felteszek magamnak: Tetszett a könyv?
Mégis, hogyan tudnám azt mondani, hogy tetszik valami, ami ennyire borzasztó, ami ennyire aljas és fájdalmas? De képtelenség nem elolvasni, egyszerűen tudni akartam mi lesz a vége, hogy meddig mennek el? Ahogy a történet elmesélője, David is mondta sokszor: tudni akartam. Tudni, mi az, ami még lehetséges. Tudni, milyen messzire vezethet ez. Meddig merik elvinni. Egy ilyen történetet nem minden író képes papírra vetni, nem mindenki képes így átadni azokat az érzelmeket, amiket a történtek kiváltanak belőlünk, ehhez szükséges volt egy profi íróra, aki képes volt uralni az egész légkört, és bármennyire is nehéz befogadni az olvasottakat, Jack Ketchum tökéletes munkát végzett.
Elképesztő, hogy mire képes az emberi kíváncsiság. Sokszor forgott a gyomrom, sokszor azt mondtam: nem, ez nem lehet. És mégis olvastam tovább, mert tudtam, egyszer vége kell, hogy legyen, ez nem mehet az örökkévalóságig. De akkor még nem gondoltam, nem sejtettem, hogy mindez csak a kezdet, hogy ez csak a jéghegy csúcsa.

A történetet David meséli el, harminc évvel később a borzalmak után. Az akkor tizenkét éves fiú szomszédságába új lakók érkeznek: a tizennégy éves Meg Loughlin és húga, a tizenegy éves Susan. Meg és Susan szülei egy szörnyű baleset során elveszítették szüleiket, amelyben ők maguk is megsérültek. A Loughlin lányok így kerülnek távoli rokonukhoz Ruth Chandler-hez. Meg megúszta kisebb sérülésekkel, de húga nem volt ilyen szerencsés: Susan nem képes járni, a csontjai darabokra törtek, így képtelen elhagyni a házat.
Ruth-t és három fiát, Williet, Woofer-t, és Donnyt elhagyta apjuk egy fiatalabb nőért, azóta az asszony egyedül neveli a gyerekeket. A fiatalok szeretnek átjárni hozzájuk, Ruth lazasága miatt. Azzal játszanak, amivel akarnak, sört ihatnak, és soha nem szól rájuk senki. A két lány érkezése azonban kifordítja az asszonyt önmagából. Képtelen elviselni, hogy egy fiatal, szép lány, aki éppen a nőiség küszöbén áll körülötte legyeskedjen, ezért megbünteti. Mindenért!

A lányok érkezése előtt a fiúknak volt egy játékuk, amit csak A játéknak hívtak, és amelyben már megmutatkozik a brutalitás, ahogy egymással bánnak. Majd a fiúk elmesélik Ruthnak A játékot. És ez az a pont, ahonnan már nem lesz visszaút.
Davidben elindul egyfajta kíváncsiság a női nem iránt, valami érzelem féle, amikor először találkozik Meggel, de még nem teljesedik ki, még ott van a gyermeki játékosság, a barátság. Menőnek tartja, hogy egy lány képes csupasz kézzel megfogni egy rákot, és lenyűgözi, hogy a vadászat elsőre sikerült neki. És talán ez a legdühítőbb: a tudat, hogy volt egy fiú, aki segíthetett volna, aki másként érzett a lány iránt, mint a többiek, mégsem tett semmit.

Próbálok mentséget találni a gyerekek számára, de ez nem olyan egyszerű. Hiába mondják azt, hogy a szülő mutatja az irányt, egy bizonyos kor felett már képesnek kell lennünk eldönteni, mi a jó és mi a rossz, mi a különbség a játékos csínytevés és a bűncselekmény között. A kínzások legbrutálisabb formáit mutatja be az író, amelyből felnőtt és gyerek egyaránt kiveszi részét egy ártatlan lányon, és akármennyire is szeretnék találni: ezekre nincs mentség. A szomszéd lány nem egyszerű olvasmány. Lelkileg megterhelő történet, amit nehéz elfelejteni.

Kiadó: Agave Könyvek
Fordító: Kiss Attila , Farkas Anikó
Megjelenés éve: 2021
Oldalak száma: 304
Jack Ketchum: A szomszéd lány beleolvasó

Fülszöveg:

Jack Ketchum: A szomszéd lány