-
Rachel Hawkins: Árnyékfeleség
Rachel Hawkins: Árnyékfeleség Az Árnyékfeleség pont olyan, mintha Jane Eyre bekerült volna a stepfordi feleségek közé, ahol a tökéletes nők élve falják fel azokat, akik nem illenek közéjük. Rachel Hawkins legújabb regényéből tökéletes ötletet meríthetünk, hogyan váljunk igazi hazudozóvá, hogyan fogjunk pasit a pénze miatt, és hogyan váljunk minden hájjal megkent hiénává, ha arról van szó, hogy befogadjon egy elit társaság. Hawkins a klasszikusnak számító Jane Eyre művet vette alapul, hogy egy gótikus thillerré formálja. Számomra sajnos ez nem teljesen felelt meg az elvárt követelményeknek mint: a sötét hangulat vagy lassan fokozódó feszültség. Ennek ellenére egy élvezhető, jól megírt pszichológiai thrillert kaptam, ami teljes mértékben lekötötte a figyelmem.
-
Ludányi Bettina: Festménybe zárt lelkek – Beleolvasó
Ludányi Bettina: Festménybe zárt lelkek – Beleolvasó John Jerome festménye a galéria közepén áll egy állványon. Egy guggoló férfi van rajta, aki ökölbe szorított kézzel támaszkodik a térde előtt. A fejét lehajtva tartja, másik kezével épp a szemét törli. A háttér vörös és barna, kivéve ott, ahol a férfi teste érintkezik a földdel. Ott valamivel sötétebb, egészen feketébe hajló. A testábrázolás tökéletes, a fények és az árnyékok játéka is. Azt a címet adta neki, hogy küzdelem. Büszke vagyok rá. Hátrébb lépek a műtől, hogy távolról is megcsodálhassam. Jól illik ide. A férfit körbeveszi az a sok nő, akit én festettem meg. Gyönyörű az összhang.
-
Jack Ketchum: A szomszéd lány
Jack Ketchum: A szomszéd lány A világ borzalmas, szoktuk mondani. De az igazság az, hogy nem a világgal van a baj, hanem az emberekkel. Mi vagyunk azok, akik a borzalmakat megteremtik, akik tönkretesznek mindent, ami körülöttünk van. Jack Ketchum, azaz Dallas William Mayr megmutatta ennek egy szeletkéjét a A szomszéd lány című regényében. Egy igaz történetet tárt elénk, amely 1965-ben történt Sylvia Likens-sel. Sok esetben eltért a valóságtól, például a család és a barátok tekintetében, másként vetette papírra a kezdeteket, de azon nem sokat változtatott, amin ennek a szerencsétlen lánynak át kellett mennie. Őszintén szólva, elképzelni sem tudom, hogy volt megírni ezt a történet úgy, hogy megőrizte a hidegvérét, vagy…
-
R.F. Kuang: Mákháború
R.F. Kuang: Mákháború A Mákháború kicsit olyan érzést kelt, mintha egy alternatív helyre csöppenne az olvasó. Valós és kitalált események keveréke, a cselekmények és a karakterek koncepciója által egy tudatosan felépített világ tárul elénk. Szélesíti a szellemi látókörünket, tágítja és feszegeti az elménk gyakorlatias határait. Nem lehet kiemelni egy részt, vagy eseményt, de még egy karaktert sem, amelynél leragadtam. A változatos írásnak és a folyamatos fejlődésnek köszönhetően mindig és minden az érdeklődésem középpontjában állt. Dinamikus és feszes tempójú könyv, amely elkerüli azokat a csapdákat, amivel unalmassá válna. Az írónő két részre bontotta a könyvet – egy kvázi éles demarkációs vonalat húzott. Amíg az elején egy YA-hoz hasonlatos fejlődésregényt tartunk…
-
Stephen King: Tortúra
Stephen King: Tortúra Stephen King képtelen olyan regényt írni, ami ne váltana ki érzelmeket az olvasókból. Vagy így, vagy úgy, de mindenképpen hatással van rájuk. Számomra az egyik hatalmas kedvenc A hosszú menetelés, amely inkább lelkileg viselt meg, annak ellenére, hogy nem kevés brutalitással spékelte meg. A Tortúra a másik ilyen kedvenc, amely nem az ágy alatt megbújó szörnyeken, nem az idegenek jelenlétén, és azok cselekedetein van a hangsúly, hanem két olyan emberen, akik a saját elméjükben megbújó démonokkal küzdenek.