Cserhalmi Dániel: Szibériai csapda

Cserhalmi Dániel: Szibériai csapda

A Szibériai csapdát Gabó olvas bloggerre ajánlotta nekem hónapokkal ezelőtt, de ez eddig feledésbe merült, ami talán köszönhető annak is, hogy nagyon kevés helyen jött velem szemben. A könyv olvasása után nem teljesen értem, miért nem kap sokkal erősebb és nagyobb reklámot?! Cserhalmi Dániel megérdemelné, hogy a történetét sokkal szélesebb körben ismerhessék meg. A Szibériai csapda súlyos és elhallgatott témát feszeget, amelyet mindenkinek olvasnia kellene.

Mi is a félelem? Mitől iszonyodunk? Különböző élőlényektől, esetleg egyes helyzetektől, mint a szűk tér vagy a magasság? Nos, ha a Szibériai csapdát elolvasod, akkor megtudod, hogy mi a valódi rettegés és az általa kiváltott paranoia, ami akár az őrületbe kergethet. Bár a Szibériai csapda fiktív történet, de az a sötét és szorongató atmoszféra, amit az író megteremtett cseppet sem az. Ez a Rákosi-korszak, ami sokunk számára csak tankönyvekből ismert vagy még onnan sem, mert ilyen módon kétlem, hogy valaha is leírásra kerültek volna egyes helyzetek – ismétlem, a történet fiktív, de Cserhalmi sok olyan elemet használt, ami másokkal megtörtént. Az biztos, hogy az iskolában, ha így kapom kézhez az információkat, akkor ezerszer jobban érdekelt volna a téma, és sokkal erősebben átérzem, milyen lehetett az 1950-es években élni. E könyv elolvasása után komolyabban utána néztem a Rákosi-kornak, a Katpolnak és az Államvédelmi Hatóságnak (na, ezért írtam, a suliban is ilyet kellett volna olvasni, és mindjárt felkelti az érdeklődését a diákoknak, akik ezután hajlandóságot érezhetnek a további ismeretek begyűjtésére), és azt kell mondanom, cseppet sem bánom, hogy sokkal, de sokkal később születtem.

A Szibériai csapda nem a politikáról szól, nem egy száraz és érdektelen Wikipédia információ tömkeleget kapunk a nyakunkba, amitől kb. halálra unjuk magunkat, hanem egy abszolút izgalmas és letehetetlen krimit, amit átitat egyfajta pszichológiai feszültség, amitől nem igazán tudunk szabadulni, még a könyv olvasása után sem.

Az író egy sakk stratégiáról (Szibériai csapda) nevezte el a könyvet, ami tökéletes választásnak bizonyult a történetvezetés szempontjából: erős jelentéssel bír, de nem a sakk, mint játék helyezkedik el a középpontban.
Érezhető a rengeteg kutatómunka és utánajárás – ez a temérdek idő, amit Cserhalmi Dániel belefektetett –, azt gondolom, teljes mértékben megtérül: kevés magyar írótól olvasok, mert elég szkeptikus vagyok – ezt töredelmesen bevallom –, de visszatekintve, sajnálatos lett volna a Szibériai csapdát kihagynom. Remélem, az első rész, a Csengőfrász hamarosan újra kiadásra kerül, és a továbbiakban is hasonlóan izgalmas történetekkel örvendeztet meg minket az író.

Csonka György ezredest Piliscsabára vezénylik, és az ottani laktanya vezetésével bízzák meg, leginkább egy nyugdíjas munka ez. A férfi nem önszántából megy; a hatalom számára felesleges emberektől így szabadul meg a politikai vezetés, és ez még a jobbik eset A Katpol kötelékeiben szolgáló emberre nem vár sok remény, a szekrényben lakozó csontvázak újra élednek és megfertőzik az elméjét.
Felettesét, Pálffy Györgyöt, aki anno beszervezte a Katpolhoz, már letartoztatták, és ki is végezték. Péter Gábor az ÁVH feje, akit maga Rákosi kért fel, hogy a Katpol embereit sorra keresse fel, kérdezze ki, és ha kell, kínzással, kitalált ürüggyel, de tartoztassa le. Csonka ezzel tisztában van, ezért, már szervezi a menekülést Piliscsabáról; az előkészületeket megtette, hogy bajtársaival együtt külhonba meneküljenek, egy új és biztonságos élet reményében. De úgy tűnik a dolgok nem mennek olyan egyszerűen, mint kellene. Felesége, Janka sem könnyíti meg a helyzetet az állandó bosszankodásával, amiért Budapestről vidékre kellett költözniük, így Csonka, amellett, hogy állandóan a pohár aljára néz, hamar talál magának egy olyan nőt, Vali személyben, akitől megkapja azokat a nyugodt pillanatokat, amire vágyik. Csonka mindennél jobban szeretné, ha Valit is magával vihetné, hisz a nő sokkal közelebb áll a szívéhez, mint Janka. Ezt azonban nem teheti, tekintettel kell lennie a lányára Editre, akit, bár szinte teljesen elhanyagolt mióta megszületett, mégis ő a legfontosabb a számára.

Titokban az ÁVH Piliscsabára küld két nyomozót, Tímárt és Kányát.
Csonka érzi, hogy szorul a hurok a nyaka körül; fel kellene gyorsítani az eseményeket, de amíg a papírok nem érkeznek meg, nem tehet semmit azon kívül, hogy hátráltatja a két nyomozót. Tímár azonban nem hagyja magát, ebben a munkában látja a lehetőséget a ranglétrán való feljebb jutáshoz. Sorra kérdezik ki Csonka munkatársait és barátait, akár megfélemlítéssel, akár hazugsággal, de leginkább a kettő egyvelegével.
A volt Katpolosnak megvannak a tervei, és bajtársaival együtt mindent elkövetnek, hogy a hírek ne jussanak fel Budapestre. Ismerik az ÁVH módszereit, hisz ők maguk is hasonlóan dolgoztak, ahol ugyanilyen könyörtelenül jártak el azokkal, akiket meg kellett szorongatni. Tudják, mi vár rájuk, ha csak a legapróbb hibát is elkövetik. Azonban egyetlen dologra Csonka sem készült fel: Tímár és Kánya felkeresik Editet is, hogy kihallgassák. Ez az a pont, amikor a férfinál betelik a pohár, és a két ÁVH-s nyomozó olyan cselekedetekre kényszeríti Csonkát, aminek a végkimenetelére senki sem számít.

Az író döbbenetes pontossággal, valós személyek és események bevonásával, rendkívül élethűen ábrázolja a Rákosi rendszert és annak működését. Azon belül is leginkább a Katonapolitikai Osztály, azaz a KATPOL és az Államvédelmi Hatóság, azaz ÁVH működését. Hát……nem volt egyszerű abban a korszakban közel lenni a tűzhöz, az biztos. Sokszor ártatlan embereket vádoltak katonai és politikai bűnökkel, akikre hátborzongató, kegyetlen kihallgatások vártak. A kihallgató tisztek, mint ami Csonka ezredes is volt anno, annak ellenére, hogy tisztában voltak a kínzott személy ártatlanságával, ennek ellenére embertelen erőszak alkalmazásával csikartak ki fiktív beismerő vallomásokat.

A sors vajon őt is utoléri, és a vadászból lesz a préda? Egy igazi macska-egér játék, aminek nem lehet tudni, hogy ki lesz az áldozata.

A legőszintébben ajánlom, a Szibériai csapdát minden krimi rajongónak, mert egy igazán pörgős és élvezetes művet vehetnek a kezükbe. Akik szeretik – mint ahogy én is –, a pszichológiai feszültséget, azoknak igazi ínyencség lesz; lelket megtépázó, elmét felbolygató történet, amely sokkolóan hat ránk, olvasókra. Higgyétek el, képtelenség letenni.

Kiadó: Alexandra Kiadó
Oldalak száma: 464
Megjelenés éve: 2020

Fülszöveg:

Csonka György ezredest nem csak a múltja üldözi: az Államvédelmi Hatóság rettegett nyomozói is a sarkában vannak. Jól ismeri a módszereiket, hiszen korábban maga is alkalmazta őket; tudja, hogy ha egyszer elkapják, többé nincs menekvés.

Öngyilkossági kísérlete nem sikerül, és már az alkohol sem hoz megnyugvást. Nincs mese: családjával együtt el kell hagynia az országot. De vajon lehetséges-e a szökés – a disszidálás – a besúgók láthatatlan hadserege közepette? Tud-e még bízni bárkiben is? Félreállíthat-e az útból mindenkit?
Cserhalmi Dániel második ÁVH-regénye először elaltatja az olvasó éberségét… aztán felborítja a sakktáblát, és szanaszét röpködnek a sakkfigurák… de persze lehet, hogy ez is csak a játszma része.
A könyv az Állambiztonsági Szolgálatok Történelmi Levéltára szakmai támogatásával készült.

 

A bejegyzés kategóriája: Alexandra Kiadó
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.