Lesley Pearse: A hazug

Lesley Pearse: A hazug

Lesley Pearse: A hazug

Lesley Pearse -től az első könyvem volt A hazug, és annak ellenére, hogy a maga történet fő vonala, a gyilkosság, nem igazán fogott meg, mégis biztos vagyok abban, hogy fogok még a szerzőtől olvasni.
A hazug tökéletes volt egy délutáni könnyed kikapcsolódásnak, gyorsan lehet vele haladni, nem bonyolítja túl a szálakat az írónő; az egyszerűségre hajt.
Mint említettem feljebb, a fő vonal egy gyilkossági ügy, ami sajnálatos módon számomra elég kiszámíthatóra sikerült; nem hozott lázba, nem igazán keltette fel az érdeklődésem, és viszonylag gyorsan rájöttem arra, ki az elkövető. Ez köszönhető annak is, hogy Lesley Pearse nem sok szereplőt vonultat fel a történetében, így elég könnyű volt kisakkozni. Azonban, ami kifejezetten tetszett, a mögöttes tartalom: A traumatizált gyermek, aki élete java részében kénytelen volt elviselni apja részegségét és erőszakosságát, anyja nemtörődömségét és közönyét.
Soha nem egyszerű túllépni egy olyan gyermekkoron, ahol valaki éveken keresztül testi és lelki sérelmeket kénytelen elviselni. Mindezt úgy, hogy az áldozat még gyermek, aki képtelen megvédeni önmagát, képtelen kitörni ebből a mérgező családból, és képtelen megérteni, hogy nem vele van a baj.
Én úgy éreztem, ennek a történelmi drámának – amely az 1970-es évben játszódik –, leginkább ez a fő mondanivalója, és maga a bűntény csak másodlagos elem, egyfajta kapaszkodó a főszereplőnek ahhoz, hogy bizonyítsa – nem csak magának, de mindenki másnak is –, talpra tud állni, és megmutatni: ő is képes igazán nagy dolgokat véghez vinni.

Amelia White egy kis lakásban él, és egy újságnál dolgozik, ahol hirdetéseket árul. Nincs kapcsolata, családját messze elkerüli, barátai alig-alig akadnak, és a munkája sem hoz neki kellő kielégülést, nem is beszélve a fizetésről. Egy reggel, éppen indulna a szerkesztőség felé, amikor a szemétdomb tetején egy pár vadiúj csizmát pillant meg, amire már régóta vágyott, de pénze nem volt rá. Kicsit félve ugyan, de úgy dönt, ha másnak nem volt rá szüksége, akkor mostantól az övé lesz. A meglepetés akkor éri, amikor észreveszi, hogy a csizmához lábak is tartoznak. Szomszédja Max siet a segítségére, és azonnal hívja a rendőrséget. A holttest, amit Amelia talált, Lucy Whelan, egy fiatal hula táncoslány. Nincs erőszakra utaló nyom, valaki egyszerűen fejbe vágta egy csővel, majd leszúrta és a szemétdomb tetejére hajította a testet.

Mivel Amelia találta meg a holttestet, így főnöke, Jack úgy dönt, őt bízza meg a sztorival. Kiküldi a családhoz, hogy beszéljen velük, tudjon meg minél többet Lucyról. A lánynak vannak ellenérzései ezzel kapcsolatban, nem akarja megbolygatni a család gyászát, de tudja, hogy ez lehet az ő esélye a feljebb lépéshez. Miután a Whelan család elmond mindent, Amelia visszatér munkahelyére, és közli Jackkel, ezt a cikket ő fogja megírni. Bár főnöke eleinte szkeptikus, a lánynak sikerül egy nagyon empatikus cikket írnia, ráadásul övé az elsőbbség a többi újsággal szemben. Így elejét veszik a rosszindulatú pletykáknak, és talán a család is vigaszt merít belőle.

A rá következő napokban Amelia és Max egyre közelebb kerülnek egymáshoz, eleinte, mint barátok, de a lány egyre jobban érzi magát a férfi társaságában, aki képes megnevettetni, érdeklődik utána, félti és óvja. Ez újdonságként hat számára, mert eddig csak olyan kapcsolatai voltak, amelyben mindig ő volt az, aki törődést mutatott a másik felé. Legnagyobb örömére, Max is ugyanúgy érez iránta, így, szinte rohamtempóban vágnak bele a szerelmi kapcsolatba, ami lehet, hogy még túl korai.

Amelia munkahelyi élete visszazökken a régi kerékvágásba, újra hirdetésekkel foglalkozik, és úgy tűnik, főnöke, Jack már nem töri magát, hogy új lehetőséget adjon neki. Egészen addig a pillanatig, amíg nem történik egy újabb gyilkosság. Ugyanaz az elkövetési módszer: egy cső és egy kés. A lány megkapja a várt esélyt; elmegy a gyászoló édesanyához, majd megírja a cikket. Csakhogy Amelie most már többet akar: meg akarja oldani az ügyet.

Tragikus sorsú emberek jellemzik A hazug című könyvet, akiknek a neveltetése koránt sem megfelelő körülmények között zajlott, és nem mindenkinek sikerült kilépni a múlt árnyékából. Család, barátok, és megfelelő segítség nélkül, szinte lehetetlen megbirkózni azokkal a fájdalmakkal, amelyek a szereplők többségét érték.
Képes voltam együttérezni Amelia-val, megértettem az őt ért tragédiái miatt, mégis sokszor idegesítő volt a túlzott naivitása. Az írónő leleményesnek és talpraesettnek akarta leírni, de szinte minden esetben segítségre szorult. Talán kicsit hagynia kellett volna, hogy a szereplője éljen, hogy saját akarata legyen, hogy bizonyos helyzetekben egyedül küzdjön, amivel erős karakterfejlődést ért volna el, így azonban megmaradt annak az esetlen szereplőnek, akivel a történet elején megismerkedtem.

Kiadó: Gabo Kiadó
Fordította: Gonda Éva
Kiadási év: 2021
Oldalak száma: 328

Fülszöveg:

Lesley Pearse: A hazug

Amelia White arról álmodozik a Shepherds Bush-i szegényes kis szobájában, hogy újságíró lesz belőle. Egyelőre csak annyit sikerült elérnie, hogy hirdetéseket árul egy helyi lapnál. Aztán egy végzetes napon belebotlik egy megrázó sztoriba. Az otthonától alig egy saroknyira, a szemeteszsákok között rábukkan egy fiatal nő holttestére, aki gyilkosság áldozata lett.

Amikor a rendőrség és a sajtó rászáll az ügyre, Amelia elszörnyedve tapasztalja, milyen feltételezéseket és hazugságokat kezdenek terjeszteni a nőről. Elhatározza, hogy megvédi az áldozatot ezektől a rágalmaktól, és segít a gyászoló családnak. Sikerül meggyőznie az újság főszerkesztőjét, hogy engedje megírni az igaz történetet. Nemsokára egy újabb holttestet találnak, és a rendőrségi nyomozás elakad, Amelia viszont új tanúkra és gyanúsítottakra bukkan a kutatásai közben. Talán neki van egyedül lehetősége arra, hogy kiderítse az igazságot, és megakadályozza a további gyilkosságokat. De csak akkor, ha rájön, hogy ki a hazug…

A bejegyzés kategóriája: Gabo Könyvkiadó
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.