Jozef Karika: A hasadék

Jozef Karika: A hasadék

Meg van az az érzés, az a zsigeri félelem, amikor éjszaka egyedül kóborolsz valamerre? Legyen az egy város, ahol üresek az utcák, amelyeken haza kell csattognod a munkából. Vagy egy erdő, amelyben egy bulizással egybekötött bátorságpróba alkalmával, kissé spiccesen elindultál felfedezőútra? Na, A hasadék pontosan ezt az érzést adja meg. Annak ellenére, hogy mi csupán olvasóként követjük nyomon az eseményeket –  a puha ágyunkban, a fotelben ülve, esetleg a szőnyegen elterülve –, mégis elönti egyfajta rettegés és baljós érzés a belsőnket.

„Miért kellett hozzányúlnom ahhoz a fekete szörnyeteghez?! Utólag persze már okos vagyok. De honnan a francból tudhattam volna, hogy mihez vezet a felfedezésem? És ha csak engem… Honnan a rákból kellett volna tudnom, hogy mi lesz a kurva páncélajtó mögött?!”

Igor egy hétköznapi, friss diplomás fiatalember, a maga egyszerűségével lazán, olykor vulgárisan meséli el ezt a nem mindennapi, hátborzongató történetet. Mindezt olyan kontextusban, mintha csak egy baráti összeröffenésen lenne, és szimplán eszébe jutna: „Na, képzeljétek, mi történt velem…”
És mégis ebben rejlett igazán a zsenialitása, mert mindezt a szerző olyan módon tárta elém, hogy feltétel nélkül megadtam magam a sztorinak, és az események haladtával egyre többször futkosott a hátamon a hideg.

Érdekfeszítő, laza nyelvezetű, magával ragadó kötet A hasadék, amelyben a horror, a misztikum és a thriller elemei váltakoznak. Jozef Karika a helyszíneket élethűen mutatja be, amitől mi olvasók is ott érezzük magunkat a Szlovák Tribecs-hegységben. Őszintén szólva, eddig imádtam kirándulni, erdőt járni, de hála az írónak, most kereshetek új hobbit magamnak.

Ennek a hátborzongató, számos megtörtént eseményeket felsorakoztató történetnek a főszereplője Igor, aki most került ki az egyetemről, de a friss és ropogós diplomájával a kezében egyelőre nem talál olyan munkát, ami számára megfelelő lenne. Az elmesélés során kiderül, hogy Igornak saját blogja van, amivel szeret bíbelődni, és hajt az olyan bejegyzésekre, amelyek nézettsége rekordokat dönt – természetesen a saját blogján belül. Emellett kitér arra is, hogy régen előszeretettel élt a drog mámorában, nem vetett meg semmilyen tudatmódosító szert, amit elétettek, vagy meg tudott szerezni. Rossz társaságokba keveredett, amiből nem volt egyszerű kiszállni, szerencséjére ebben nagy segítség volt számára barátnője, Mia.

Mivel nem szeretne a szerelme hátán élősködni, így alkalmi munkát vállal egy régi épület elbontásán. Ez a létesítmény nem más, mint egy régi elmegyógyintézet a múlt századból, és Igor ennek a munkának köszönheti, hogy rábukkan a fekete szörnyre, azaz a széfre.

A későbbiekben kiderül, hogy a széf dermesztő titkokat rejt; a benne lévő papírok és hangfelvételek meghallgatása indítja Igor eddigi, stabil életének mélyrepülését. Ezekről a dokumentumokról, hangfelvételekről egy bizonyos Walter Fischer nevű páciens a Tribecsi-hegységen történt különös eltűnésének és megkerülésének szokatlan és ködös körülményeiről szerzünk tudomást. Igor először az interneten néz utána a történet hitelességének, és legnagyobb meglepetésére talál is ehhez hasonló eltűnéseket, spekulációkat, de hitelt érdemlő válasz hiányában, a blogján próbál válaszok után kutatni. Természetesen a trollok őt sem kímélik; kap hideget és meleget is a cikkére.
A keresgélés azonban pozitív eredményeket is hoz; itt bukkan a regény másik két résztvevőjére, a szkeptikus Dávidra, illetve a hiszékeny Andrejre. A két ellentét, mint tűz és víz, középen pedig a válaszok után kutató és megfigyelő Igor. Úgy döntenek, hogy ezeknek a furcsa eltűnéseknek személyesen járnak utána, így Miával együtt, négyen indulnak el, hogy megoldást találjanak a rejtélyre: A Bennington-háromszögre hajazó Tribecs-hegység titkára. Négy fiatal és egy hátborzongató titkokat rejtő hegység. Hát kell ennél több?!

A hasadék olvasása közben rengeteg kérdés merül fel az emberben, amelyek egy részére megkapjuk a választ, viszont számos nyitott kérdés is marad. Itt mindenki saját maga dönti el, hogy mit gondoljon, miben higgyen. Ez számomra mindenképpen pozitív, mivel Jozef Karika nem erőlteti rám az Ő igazát, hanem hagyja, hogy én döntsem el, voltaképpen mi történhetett. Voltak spekulációk, találgatások, különböző megoldások a fejemben, sőt, még az interneten is utánanéztem ennek a helynek, hátha okosabb leszek. És bár konkrét választ nem kaptam, igazából cseppet sem bánom, mert pontosan ez volt A hasadék varázsa.

Azonban volt pár dolog, ami számomra nem volt teljesen életszerű – amellett, hogy az egész regény az életszerűtlenségre épül. Például az a bizonyos „hívjunk telefonon segítséget”, de nem sikerül (aki olvasta A hasadékot, az tudja, mire gondolok, de spoilerezni nem szeretnék). Ez viszont részemről már csak szőrszálhasogatás, mert ezek az apró hibák(?) abszolút nem vettek el a történet élvezeti értékéből.

Ez a könyv nem akar irányítani, nem mondja meg nekünk, hogy miben kellene hinnünk; éppen ellenkezőleg. Jozef Karikának sikerült egy, számomra különleges és unicum történetet papírra vetnie, amelyben lehetőséget és szabadságot ad az olvasónak, hogy egy számára elfogadható és megemészthető magyarázatot keressen a rejtélyre.

Kiadó: Animus Kiadó
Fordító: Böszörményi Péter
Megjelenés éve: 2021
Oldalak száma: 384

Fülszöveg:

Ez a regény különös körülmények között született. A szerzőt egy korábbi misztikus thrillerének megjelenése után megkereste egy férfi, aki elmesélt neki egy hátborzongató történetet, ami egy elhagyatott elmegyógyintézet széfjében talált dokumentumokkal veszi kezdetét. Jozef Karika lejegyezte az elbeszélést, annak számos adatát ellenőrizte, majd saját jegyzeteivel ellátva kötetbe rendezte – ezt tartja most kezében az olvasó. A könyv lapjain kibontakozó tragikus és hajmeresztő eseménysor a világ elé tárja az egyik legnagyobb szlovákiai rejtélyt: az emberek megmagyarázhatatlan eltűnését a Tribecs-hegységben. Legenda lenne, szándékos hamisítás, vagy maga a kegyetlen valóság? Ezt a kérdést a lebilincselő rémtörténetet közreadó szerző is felteszi, az olvasóra bízva annak megválaszolását. A hasadék eredeti kiadása óriási visszhangot keltett, az utóbbi évtizedek legnépszerűbb szlovák regénye lett, és az irodalom határait túllépve popkulturális jelenséggé vált.

A fordító munkája során a szlovákiai Kisebbségi Kulturális Alap támogatásában részesült.