Daphne du Maurie: A ​Manderley-ház asszonya
Gabo Könyvkiadó

Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya

Daphne du Maurie: A ​Manderley-ház asszonya

Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya

Alfred Hitchcock nem hiába csapott le a könyv megfilmesítésére, A Manderley-ház asszonya rengeteg potenciállal rendelkezett ahhoz, hogy Hitchcock egy ízig-vérig pszichológiai drámát alkothasson belőle. Zseniálisan fogta meg a kor jegyeit és vitte vászonra. Mindez olyan jól sikerült, hogy az Oscar díjat ez az alkotás be is zsebelte.
Lassan kibontakozó, mély lélektani dráma feszül a lapokon. A régi erkölcsi normákat tökéletesen mutatja be; a férfi és a nő kapcsolatának mélységét.

Daphne du Maurier megalkotta a láthatatlan gonoszt Rebecca személyében, aki már lassan egy éve holtan fekszik a De Winter kriptában. A néhai Mrs. de Winter kísértete erősre sikerült, egy kemény, rideg nő volt, akit olyannyira túlidealizáltak, és az olvasó szinte várja azt a pillanatot, amikor belép a történetbe. A karakterek jelleme hatásosra és erőteljesre sikerültek, éppen ezért a mostani Mrs. de Winter személyisége még jobban eltörpül, és ártatlan naivitása még szembetűnőbb. Erre Daphne du Maurier még egy lapáttal rátett azzal, hogy a regényében nevet sem adott a főszereplőnek, végig Mrs. de Winterként utal rá, holott ez a „cím” mindenki szerint Rebeccát illeti. Még az újdonsült feleség is úgy gondolja, hogy nincs helye Manderleyben, a személyzet nem fogadja el, és férje is csak éppen megtűri őt, ennek okán nem is tudja elfogadni önmagát, mint Mrs. de Winter.
Daphne du Maurier prózai leírása miatt, szinte ténylegesen úgy érzi az olvasó, hogy jelen van Manderleyben és maga előtt látja a dicső kastélyt, a kertet a csodálatos virágokkal, az erdőt, amely körülöleli a birtokot, és a tengert, amely egy életet vett el.

Mégis azt kell írjam, nekem ez sok volt. Sok volt a leírás, és kevés az izgalom. Nem tudtam kellően belehelyezni magam az adott korba, és úgy élvezni a történetet, ahogy sokan mások. Megvan a maga szépsége, a regény gótikus és drámai hatása, ahogy a magányt romantizálja, a lélektani kiszámíthatatlanságával, a lírai elbeszélésével, amit nem lehet nem értékelni, de ez most nem az én könyvem volt.

Az elárvult fiatal lány társalkodónőként szolgál a házsártos Mrs. Van Hopper mellett. Monte-Carloban tartózkodnak, amikor találkoznak Mr. de Winterrel. A fiatal lányt gyorsan elbűvöli a férfi titokzatossága, és pár együtt töltött nap után már halálosan szerelmes. Maxim de Winter, annak ellenére, hogy nem tűnik szerelmesnek, feleségül veszi a lányt és Manderley-be viszi, hogy betöltse az űrt, amit Rebecca hagyott hátra.
Az újdonsült asszony mindent megtesz, hogy elfogadják, de hamarosan rádöbben, hogy Rebeccát nem tudja felülmúlni. A múlt árnyai újra és újra visszaköszönnek, mindenhol a néhai Mrs. de Wintert látja és érzi. Küzd az elhunyt emlékével, de mellette nyomasztóan hat rá a házvezetőnő, Mrs. Danverse jelenléte, aki bálványozta Rebeccát, és az asszony minden alkalmat megragad arra, hogy ezt éreztesse a ház új úrnőjével.

Maximilan is úgy bánik vele, mint egy gyermekkel, úgy kezeli, mintha egy idegen lenne és nem a felesége. Bár nem bánik vele erőszakosan, mégis az elnyomó férj benyomását kelti. Nem segít új feleségének abban, hogy könnyebben illeszkedjék be, sőt, ha hibát vét, akkor szimplán kineveti, és megdorgálja, mint egy kislányt, aki rossz fát tett a tűzre. Talán ez az, ami borzasztóbb, a lelki terror, ami a lányt még mélyebbre taszítja, aki már amúgy is a gödör alján érzi magát.

Daphne du Maurier A Manderley-ház asszonya című regény első felében a lélektanra fekteti a hangsúlyt, azonban a második felében már gyorsabbá válnak az események, és kibontakozik Rebecca múltja, valódi személyisége, és az a bizonyos éjszaka, amikor a vitorlása elsüllyedt.

Két karakter, akik nem is állhatnának messzebb egymástól. Az egyik a tipikus szürke egér, aki mindenre rábólint, nem mer még a személyzetnek sem ellent mondani, míg a másik okos és gyönyörű volt, jeleskedett a sportokban, tökéletesen vezette Manderley-t, az emberek pedig imádták.

Hogyan is vehetné fel a küzdelmet ez az ifjú lány azzal a nővel szemben, aki a tökély megtestesítője?

Kiadó: Gabo Kiadó
Fordította: Ruzitska Mária
Oldalak száma: 448
Megjelenés éve: 2020

A könyvet 15%-al olcsóbban itt tudjátok megrendelni

Fülszöveg:

Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya

Nesztelen léptű inasok, pattogó tűz a könyvtár kandallójában, fehér damasztabrosz és ezüst készlet a teázóasztalon, dédanyák képei a galérián – ez Manderley. Baljósan vöröslő rododendronok és temetőket idéző, sápadtkék hortenziák a kertben, a tenger vészjósló mormolása – ez is Manderley.

A történetet elmesélő, mindvégig névtelen főszereplő, az új,érzékeny úrnő híven beszámol ennek az életnek a fonákjáról is: a titkos bűntudatról, a névtelen szorongásról, a rettegésről, ami ugyanúgy elválaszthatatlan Manderleytől, mint a kényelem és a fényűzés. A félelem mérgezi az itt élők lelkét: az új asszony a régi házvezetőnőtől, Mrs. Danverstől fél, még inkább a halott feleség, Rebecca kísértetétől – ám valójában attól retteg, hogy méltatlan lesz Manderleyhez, és el kell hagynia a kastélyt. A férj, Maxim de Winter a bűntett leleplezésétől és a botránytól retteg.

Daphne du Maurier klasszikusnak számító regényéből idén Ben Wheatley (Halállista) készített filmet a Netflixre, Lily James és Armie Hammer főszereplésével.