Interjú Ipacs Tibor fordítóval – avagy a kulisszák mögött

Ipacs Tibor

Interjú Ipacs Tibor fordítóval – avagy a kulisszák mögött

Mindig is érdekeltek a „könyves” kulisszatitkok. Rengeteg folyamat van, mire elkészül egy könyv, és mi molyok a kezünkbe tarthatjuk azt. Ezért megkértem Ipacs Tibor fordítót, hogy legyen olyan kedves és válaszoljon azokra a kérdésekre, amelyek bennünket, olvasókat kifejezetten érdekelnek.
Ipacs Tibor fordításával legelőször John Marss: A jó szamaritánus című könyvénél találkoztam, és nagyon szerettem nem csak a könyvet, hanem Tibor munkáját is. Azóta már olvastam más fordítását is, mint például A tökéletes pár című könyvet, amelyből a Netflix sorozatot is készített, amely március 12-től látható a csatornán.

Tibornak mindenképpen olyan kérdéseket szerettem volna feltenni, ami biztosan érdekli az olvasókat, ezért hálás vagyok a Book B. csoportnak is, mert, amikor februárban feldobtam nekik az ötletet, akkor rengeteg kérdéssel árasztottak el. Ezeket megpróbáltam egybegyúrni és nem ráömleszteni Tiborra 😊
Köszönöm Tibor, hogy voltál olyan kedves és legfőképpen türelmes, hogy időt szántál a Book B. csoportra és rám, és megválaszoltad a kérdéseinket.

1, Kérlek, mesélj kicsit magadról, hogyan találtál rá erre a szakmára? Mi az, ami vonzott
benne és miért? Hogyan állsz neki a munkának, mi a munkafolyamat nálad?

Ipacs Tibor vagyok, eredeti szakmám szerint közgazdász, külkereskedő, de gyerekkorom óta az idegen nyelvek bűvöletében élek. Mindig is szerettem olvasni, és én bizony meg-
megnéztem, hogy kinek a keze alól kerül ki egy-egy könyv fordítása, főleg, ha tetszett az
adott mű. Egy családi tragédia nyomán rádöbbentem, hogy milyen rövid tud lenni az élet, és ha lehet, próbáljuk ki azt, amit szeretnénk. Munka mellett tolmács- és szakfordító végzettséget szereztem, utána pedig elkezdtem kilincselni, hogy könyvet szeretnék fordítani.
Hogy mi vonzott benne? A kihívás, hogy meg tudom-e csinálni, illetve az, hogy valami maradandót hozzak létre, ami másoknak is örömet okoz.
Általában pdf-et szoktam kapni, én mindig szeretem végigolvasni a történetet – akkor én is
olvasó vagyok. Miután felocsúdok a kezdeti sokkból, hogy „úristen, hogy fogom én ezt
lefordítani”, főzök egy bögre teát, és nekilátok. Sokféle szótárat használok, kézikönyveket,
meg persze a Google-t, és végső esetben angol anyanyelvűekhez is tudok fordulni.

2, Jó pár könyvet köszönhetünk neked az évek során, amit te fordítottál. Ahogy néztem szinte minden zsáner megfordult már a kezedben, melyik az és miért, amivel leginkább szeretsz dolgozni? Könnyebbnek érzed az adott könyv fordítását, amelyik közelebb áll hozzád vagy inkább ettől válik nehezebbé?

Ipacs Tibor fordításai
Igazából minden műfajt szeretek, talán a YA könyveknél éreztem, hogy ez annyira nem az én világom. Hozzám közel állnak a krimik, kémregények, ott talán valamivel jobban ismerem már a szókincset, de ennek ellenére szerintem minden könyvet kihívás lefordítani.

3, Egy könyv fordítása közben mennyire kapsz szabad kezet? Nyilván nem lehet mindent szó szerint fordítani, egy-egy kifejezés nem biztos, hogy ugyanúgy jönne át magyarul, mint ahogy az eredeti könyvben szerepel. Hogyan oldod meg ezeket, illetve a volt-e példa arra, hogy megbántad és másként fordítottad volna le az adott szót, helyzetet?

Szerintem azt kell fordítani, amit a szerző leírt, de azért rugalmasan. A szóviccekkel, beszélő nevekkel, idiómákkal mindenképp kezdeni kell valamit, hiszen egy az egyben lefordítva sokszor furcsán hatnak, ilyenkor kell kreatívnak lenni. Megesett már, hogy éreztem, valamit máshogy is lehetett volna fordítani, de onnantól kezdve, hogy kinyomtattak egy könyvet, már nem lehet változtatni. Legfeljebb egy következő kiadásban.

4, Egy fordító munkája nem egyszerű, sokat kell egy adott könyvvel foglalkozni, hogy minél hűebben adja vissza az eredeti sztorit. Nem érzed úgy, hogy az idő nyomást gyakorol rád? Mi van abban az esetben, ha nem sikerül időre elvégezni egy munkát? Volt már olyan, hogy úgy kaptál meg egy munkát, hogy borzasztóan kevés idő állt rendelkezésedre?

De, úgy érzem 🙂 Meg kell próbálni az adott határidőre befejezni a munkát, ám ha végképp
nem megy, akkor beszélni kell a kiadóval, hogy lehet-e még valamennyit hosszabbítani.
Általában szerencsére elég időt kapok egy-egy könyvre.

5, Mennyire van lehetőséged válogatni a munkákból? Kiválaszthatod, hogy milyen könyveket szeretnél fordítani? A kiadó keres meg téged vagy neked kell egy-egy könyv esetében jelezned, hogy szeretnéd lefordítani? Volt már rá példa, hogy visszautasítottál egy munkát?
Ha igen, mi volt az oka?

Van olyan kiadó, aki egy konkrét könyvvel keres meg, de olyan is volt már, hogy választani
lehetett. Van olyan kiadó, ahonnan rendszeresen kapok könyveket, másokkal rendszertelenebb az együttműködés. Volt már, hogy valamit nem tudtam elvállalni, de az idő miatt – nagyon kevés idő lett volna rá.

6, Mi volt eddig a legpozitívabb visszajelzés, amióta fordítóként dolgozol?

A moly.hu-n sokan szoktak írni, hogy tetszett egyik-másik fordításom, ami mindig nagyon jól esik: írtak már olvasók, de tanárok és könyvtárosok is. Mindenkinek köszönöm. Egyszer az egyik szerző, Sir Michael Morpurgo azt írta, hogy tudja, milyen nehéz fordítani, mert ő is fordított már, és a fordítónak azt is kell tudnia, hogy mire gondolt a szerző.

7, Mi volt a legnegatívabb visszajelzésed, amióta fordítóként dolgozol? Hogyan éled meg, ha „gyengébbnek” ítélik meg egy adott könyv fordítását?

Ha valaki az elütéseket kéri számon, azok nekem is fájnak (mármint, hogy esetleg maradt a
szövegben). Annak viszont örülök, hogy félrefordításom még nem volt, illetve olyat sem
olvastam, hogy jobb lett volna, ha az adott könyvet inkább más fordítja le.
Viszont ha már szóba kerültek a negatívumok, én is megemlítenék egyet: szerintem ha valaki ír egy könyvről, akkor illene megemlíteni a fordító nevét is. Sajnos belefutottam már olyan blogokba, ahol ez elmaradt.

8, Amikor egy könyvön dolgozol, kapcsolatban vagy az íróval is? Van ilyenfajta segítséged, van erre lehetőség?

Általában nem, az írókat ügynökök, ügynökségek képviselik, így nem is lenne olyan egyszerű felvenni a kapcsolatot – bár a közösségi média azért segíthet ebben.
Tavaly, a Saint X fordítása során voltak nehézségeim, így írtam az írónak, Alexis
Schaitkinnek. Nagyon kedves volt, válaszolt a kérdéseimre, megerősített, ha bizonytalan
voltam valamiben. Volt amire azt írta, hogy nem irigyel, hogy ezt a mondatot le kell
fordítanom 🙂 A Saint X lebilincselő regény, egy családi tragédia majd két évtizeden át ívelő
hatását mutatja be: egy igazi felnövéstörténet. Júniusban jelenik meg, és még az az
érdekessége, hogy az unokatestvérem, Dinya Gábor tervezte a borítóját. (link:
https://olvas.hu/termekek/mx1468-saint-x)

9, Kik azok a külföldi írók, akikkel sikerült megismerkedned? Van olyan író, akivel folyamatosan tartod a kapcsolatot?

Személyesen sajnos senkivel. John Marrs-szal váltottam néhány levelet, ő nagyon kedves
volt. Ha valakit el tudok érni, akkor megkérem, hogy legyen olyan kedves, és dedikáljon egy példányt abból a kötetből, amit én fordítottam – nekem mindig nagyon öröm kézbe venni egy ilyen könyvet. (kíváncsi vagyok, hogy milyen sorozatot csinál a Tökéletes párból a Netflix, a héten mutatják be.)
A Guántanamói napló-t nagyon nehéz volt lefordítani, mivel az eredeti szöveg cenzúrázott,
sok a kitakarás. Itt vigyázni kellett, hogy amennyire lehet, érthető legyen a mondat, de a
kitakarás szerepe is világos legyen (hiszen például a he/she személyes névmásokat is
kitakarták, és az a magyarban nem biztos, hogy szerepel.) Amikor ezt a könyvet fordítottam, Mohamedou Ould Slahi, a szerző még a fogolytáborban raboskodott. 2016 októberében szabadult ki, és utána minden fordítójának személyes e-mailben köszönte meg a munkáját. Nagyon jól esett! Nemrég mutatták be a könyvből készült filmet, az előzetese alapján nagyon jó lesz: https://www.youtube.com/watch?v=7tmxxzZXLEM)
Sir Michael Morpurgó weboldalára is írtam, miután megjelent a Flamingó fiú, de azt írták,
hogy csak aláírt bookplate-et küldenek. Én viszont olvastam, hogy egy kis faluban él
Devonban, így próba-szerencse alapon küldtem neki egy példányt a postaköltséggel együtt, és pár héttel később visszakaptam a könyvet nagyon szép dedikációval meg egy képeslappal.

Peter Robinson (DCI Banks megalkotója) krimijei is nagyon tetszettek, de őt sem tudtam
elérni éveken át. Amikor az egyik új regényét promótálta, akkor több angliai könyvesboltban is dedikált. Az egyikben voltak olyan rendesek, hogy dedikáltatták az általam küldött könyvet. Gondolom, meglepődhetett az író a magyar nyelvű kötet láttán.

A Lusitania titkai szerzője, Erik Larson lerajzolta a dedikáció fölé a süllyedő hajó körvonalait. Ehhez a könyvhöz elolvastam több könyvet is a témában, illetve megnéztem Lusitania elsüllyesztése című magyar sorozatot is. De azért kellett egy hajóskapitány segítsége, hogy minden jó legyen 🙂

Munkavégzés közben
A közösségi oldalakon szoktam még követni, hogy kitől, mi jelenik meg: volt olyan író,
akinek annyira megtetszettek a könyvei, hogy a régebbiekből is olvastam. De a személyes
találkozás mindeddig elmaradt.

10, Molyon beszélgettünk John le Carréról, hogyan ismerted meg, milyen kapcsolatban voltatok. Ha megkérlek, ezt a történetet az olvasókkal is megosztanád? 🙂

Dedikált könyv
Persze, nagyon szívesem. Az Agave Kiadó nagyon hamar megjelenteti a John le Carré
regényeket, általában a világpremierrel egy időben. A Galambok alagútja című önéletrajzi
regény viszont csak valamivel később jelent meg, így én először eredetiben olvastam el. Ott
egy helyen azt írja a szerző, hogy találkozott Jevgenyij Primakov volt orosz KGB, illetve
SZVR vezetővel (aki később orosz külügyminiszter is lett), és Primakov állítólag ír róla az
önéletrajzában, de sajnos nem tudott szerezni belőle egy példányt magának, pedig szívesen
elolvasná. Beszélek oroszul, gondoltam hátha tudok segíteni neki. Megszereztem a könyvet, és lefordítottam a kérdéses szövegrészt angolra, majd elküldtem John le Carré-nak egy levél, meg az Egy német kisváros egy példánya kíséretében*. Nem sok reményt fűztem az egészhez, de alig két hét múlva visszajött a könyv dedikálva, egy kézzel írt köszönőlevél kíséretében.
Nincsenek illúzióim: valószínűleg jó néhányan elküldték még neki ezt a szöveget, de a későbbi kiadások lábjegyzetében már szerepel.

*ez volt az első könyve, ami magyarul megjelent, még 1972-ben. A sors iróniája, hogy nekem is ez akadt először a kezembe 150 Ft-ért egy dobozban egy könyvtár előtt, 2010 nyarán.

Dedikált könyv Dedikált könyv Dedikált könyv

Ipacs Tibor, köszönjük az eddigi munkáidat, reméljük sok-sok fordítást köszönhetünk még neked.

(Interjú Ipacs Tibor fordítóval – avagy a kulisszák mögött)

A bejegyzés kategóriája: Nem kategorizált
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.