Stephanie Wrobel: Bocsáss meg, Rose Gold!

Stephanie Wrobel Bocsáss ​meg, Rose Gold!

Stephanie Wrobel: Bocsáss meg, Rose Gold!

Wrobel nem úgy állt neki ennek a történetnek, hogy a hasára ütött és kitalált egy sztorit, hanem egy létező, megtörtént esetet vett alapul, hogy aztán eljátsszon a gondolattal: „Mi lett volna, ha…”
Az ötlet mindenképpen izgalmas, ráadásul a szerző különösen árnyalt karaktereket alkotott. Egyikük sem lopja be magát könnyen az olvasó szívébe, nem különösebben szimpatizálunk velük, Wrobel mégis megtalálta az arany középutat: a történetet olvasva mindkét féllel kapcsolatban szánalmat, sajnálatot érzünk.

Pár évvel ezelőtt mutatták be a Tett című televíziós  sorozatot, amely egy megtörtént bűnesetet dolgoz fel. Aki látta, az tudja, hogy kemény téma, lelkileg borzasztóan megterhelő és felfoghatatlan események láncolatát mutatja be. A Bocsáss meg, Rose Gold!-ot olvasva egy hasonló történetet ismerünk meg; egy lányt éveken keresztül mérgezett az anyja, hogy maga mellett tartsa őt és közben élvezhesse mások sajnálatát. Amíg a sorozatban az anya tette áll a középpontban, és a folyamat, melyet átélve megtudjuk, miként tette tönkre a lányát, addig a könyvben elsősorban a lebukás utáni időszakot és Rose Gold anyjához fűződő kapcsolatát ismerjük meg.

A történet igazi pikantériája, hogy borzasztó nehéz eldönteni, ki a bűnös igazából és ki az, aki hazudik. Mindkét szereplő kizárólag a saját érdekeit tartja szem előtt, hajlamosak arra, hogy másoknak ártsanak, nem törődve a következményekkel.
Szürreális érzés, amikor farkasszemet néz egymással az ítélkezés és az irgalom. Mert, bár az olvasó tudatában végig ott motoszkál, hogy az asszony megérdemelte büntetését, sőt, kevés is, amit kapott, felsorakozik mellé a rengeteg hazugság Rose Gold részéről, aki szintén nem az ártatlanság mintapéldánya. Wrobel gondosan ügyelt arra, hogy már az első oldalaktól feszültségben tartsa az olvasót. Találgathatunk, de végig a fülünkben cseng a hang, ami azt suttogja: mi van, ha mégsem?

A történet íve több helyen megtörik, unalmassá, sőt egyes pontokon kifejezetten idegesítővé válik. Néha fogtam a fejem: erre miért volt szükség, vajon mi az értelme? Felesleges szereplők, akiknek cselekedetei nem vitték előbbre a cselekményt. Ilyen például Alex karaktere: a sztori elején a megértő és kedves lány szerepére hivatott, majd az írónő egyszer csak úgy dönt, őt is antipatikus személyként jelenik meg. Noha egy elég radikális bosszúról olvashattam, mégsem tudtam meg a kettejük kapcsolatának részleteit.

Rose Gold tizennyolc éves koráig abban a hitben élt, hogy komoly betegségek kínozzák. Kicsi korától fogva gyomorszondája volt, a fejét mindig kopaszra borotválták, és rengeteg műtéten esett át. Egy barátja segítségével sikerült rájönnie arra, hogy az anyja, Patty mindvégig hazudott neki, manipulálta és beteggé tette őt. Ipekakuána szirupot tett minden ételbe, amitől Rose Goldot folyton rosszullétek gyötörték.
Miután a lány szeméről lehullt a hályog és rájött, mit tett vele az anyja, feljelentette Pattyt, akire Rose Gold tanúvallomása alapján öt év börtönbüntetést szabott ki a bíróság.
Rose Gold eleinte megpróbálja maga mögött hagyni a múltat, hogy új életet kezdjen. Elhelyezkedik egy boltban, és minden pénzét egy új fogsorra teszi félre, mivel a rengeteg hányás miatt az igazi fogai teljesen elrohadtak. Folyamatosan tartja a kapcsolatot az online pasijával, akivel eddig még nem tudott találkozni, de mindezt nem bánja, hisz szeretné, ha a randira teljesen helyrejönne.
A munkahelyén egy nap betoppan valaki, aki gyökeresen megváltoztatja a képet, ami Rose Gold-ban a szeretetről él. Úgy érzi, végre rátalált az igazi családjára és talán sikerül bepótolni azt a tizennyolc évet, amit az anyja ellopott tőle.
Patty hamarosan szabadul, és minden vágya, hogy újra a lánya közelében legyen. Tisztában van azzal, hogy nélküle rosszra fordulhatnak a dolgok, és rajta kívül senki sem látja, hogy Rose Gold mennyire beteg. A lánya mostanában nagyon jól érzi magát, de Patty tudja, hogy ez csak időszakos, és azt is tudja, hogy mit kell tennie. Azzal azonban nem számolt, hogy a hosszú évek alatt a lánya nagyon megváltozott. Már nem az a kezes bárány, akinek eddig tűnt. De Patty nem adja fel, mindent megtesz, hogy bebizonyítsa a lányának, ő végig igazat mondott.
Rose Gold az elmúlt öt évben sok dolgot megtapasztalt a külvilágban, amire az anyjával töltött évek alatt nem volt lehetősége. Rá kellett döbbennie, hogy az emberek manipulatívak és hazugok. Egyre jobban elkeseredik, majd az elkeseredése idővel valami egészen más érzéssé alakul. Most már várja, hogy az anyja újra szabad legyen, újra vele és a kisfiával éljen.

De vajon mi az igazság? Mi a valódi céljuk? Mi vezérli a két nőt? A bosszú vagy a szeretet?
A kettős narratívának köszönhetően, még ha van is tippünk, nehéz kitalálni a végkifejletet. Erős és sokkoló jeleneteket kapunk a múltból és a jelenből, amitől görcsbe rándul a gyomrunk.

Kiadó: Alexandra Kiadó
Fordító: Fehér Fatime
Oldalak száma: 400
Kiadás éve: 2020

Fülszöveg:

Élete első 18 évét Rose Gold Watts abban a hitben töltötte, hogy súlyos betegségben szenved. Szondán keresztül táplálták, a haja csomókban hullott, mindent kihányt, a gyengeségtől kerekesszékbe kényszerült. Egy nap rendőrök jelentek meg náluk, és bilincsbe verve vitték el az anyját. Rose Gold varázsütésre meggyógyult.
Patty 5 évet ült a börtönben lánya szándékos megbetegítése miatt. Szabadulása után Rose békejobbot nyújt anyjának és befogadja otthonába, két hónapos kisfia mellé. Vajon meg lehet bízni az asszonyban, és Rose tényleg megbocsátott az őt csaknem két évtizeden át kínzó anyjának, vagy valami teljesen máson töri a fejét?

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés kategóriája: Alexandra Kiadó
Kiemelt szavak: , , , , .
Közvetlen link.