Nem kategorizált

Lisa Wingate: Elrabolt életek

Lisa Wingate: Elrabolt életek

Lisa Wingate: Elrabolt életek

Soha nem egyszerű olyan könyvet olvasni, ami megtörtént eseményeken alapul. Míg más fiktív történeteknél eltudunk vonatkoztatni, és szórakozásként tekintünk a regényre, addig egy valós témát feldolgozó kötetnél képtelenség ezt megtenni. Ilyenkor intenzívebbek az érzések, sokkal közelebb érezzük magunkhoz a szereplőket, szomorúak vagyunk, mert nem tudunk segíteni rajtuk, dühösek vagyunk, mert nem áll módunkban megbüntetni, azokat, akik rászolgáltak.  A tehetetlenség frusztrációja. Még mindig képes vagyok ledöbbenni, hogy mi folyik a világban, mennyi gonoszság lakozik az emberekben.
Lisa Wingate az Elrabolt életek című könyvében egy olyan esetet dolgoz fel, ami megrengette a világot. Georgia Tann, az árvák védőszentje, aki évtizedeken keresztül hitette el az emberekkel, hogy az ő élete az árvák megmentéséról szól. Szégyenérzet nélkül tetszelgett a hős szerepében, miközben több száz gyermek életét tette tönkre. A könyv olvasása közben, kicsit jobban utána néztem a “hölgyemény” életének; a gyűlölet, amit éreztem a legenyhébb fokozat volt.
Érthetetlen és felfoghatatlan, amikor valaki pénzért cserébe csecsemőket, gyerekeket árul, és ez még a legkisebb bűne volt. Ilyenkor elgondolkodom azon, hogy az ő gyerekkora milyen volt? Bele gondolt valaha, hogy milyen lett volna, ha vele is ezt teszik? Vagy egyszerűen szörnynek született?

Az Elrabolt életek két idősíkot és három szereplőt mutat be.
Rill Foss tizenkét éves, és négy másik testvérével az Arcadia hajón él édesanyjával, Queenievel és édesapjával, Brinyvel. Queenie szülés előtt áll, de a bába közli, hogy két gyermek van és valami nincs rendben, sürgősen kórházba kell szállítani a kismamát, különben mindhárman meghalnak. Briny nem igazán áll a helyzet magaslatán, így Zede bácsinak kell segítenie, hogy végre elinduljanak a viharos éjszakába. Az öt kisgyermek magára marad, és csak másnap értesülnek arról, hogy bár anyjuk életben maradt a két kisbabát nem sikerült megmenteni. Rill teljesen kétségbe van esve, ismeri az anyját, tudja jól, hogy számára ez akkora trauma, amit nem biztos, hogy túlél. Zede bácsi meghagyja a gyerekeknek, hogy vigyázzanak magukra és egy fiút, Silast ad melléjük. A nap egész jól telik, azonban hamarosan furcsa zajra lesznek figyelmesek. Rendőrök törnek rájuk, hogy elvigyék őket. Állításuk szerint a szüleik küldtek értük, hogy a kórházba vigyék őket, csakhogy Rill nemsokára rádöbben, soha nem térhet vissza szüleihez.

Avery Stafford, a híres szenátor lánya hazatér, hogy gondozza apját, akinél rákot diagnosztizáltak. Bár úgy tűnik, hogy a férfi jól van, Avery látja, hogy vékonyabb, mint volt, és talán másoknak nem tűnik fel, de lassabban reagál a neki feltett kérdésekre. Éppen egy idősotthonban vannak, hogy egy hölgy századik születésnapját ünnepeljék, amikor a lány felfigyel egy másik nőre, aki a kertben bóklászik. Nem sokkal később ugyanez az idős nő karon ragadja őt és Fern-nek hívja. Az ápolók elviszik onnan, de Avery nem bírja kiverni a fejéből a jelenetet. Később, az idősotthonból hívást kap, hogy az egyik bentlakónál megtalálták a karperecét. A lánynak fontos ez az ékszer, a nagyanyjáé, Judy nagyié volt, aki jelenleg szintén egy idősotthonban tartózkodik a demenciája miatt. A családnak borzasztó lelkiismeret-furdalása van, hogy egy ilyen intézményben kellett elhelyezniük őt, de a biztonsága miatt kénytelenek voltak, azonban ezt még titkolniuk is kell a nyilvánosság előtt, mert a szenátorra nem vetne jó fényt.
Avery személyesen megy vissza az idősotthonba, hogy elhozza a karperecét, és meglátogassa az idős hölgyet. Bár az igazgatónő ellenzi, hogy bemenjen hozzá, Avery úgy érzi muszáj megismernie. A szoba üres, amikor belép, de a figyelmét egyből megragadja egy fotó. Miközben próbál a telefonjával képet készíteni, belép May Crandall, a szoba lakója. A lány megköszöni, hogy megtalálta az ékszerét és elmeséli, hogy mennyit jelent ez neki, de May csak annyit mondd, hogy az övé és ismeri Judy nagyit. A lány nem tudja figyelmen kívül hagyni azt az érzést, hogy May igazat mond, ezért elmegy a nagyanyjához is. Eleinte váltig állítja, hogy nem ismeri May-t, soha nem találkozott vele, de egy véletlenül kicsúszott mondatnak köszönhetően, Avery rájön, hogy a családban titok lapul.

Az Elrabolt életek szereplői csak kitalált személyek, de a történet, amit Lisa Wingate feldolgozott nagyon is valós. A Tennessee Gyermekotthonba számtalan gyermek került be, köztük sok olyan is, akiket szülőktől raboltak el, hogy aztán árvaként eladhassák őket más családoknak. Licitáltatott a picikért, és, aki a legtöbbet fizette, övé lett a gyerek.
Felkavaró és elszomorító történet, amire nincsenek szavak.

Egyetlen dolgok van, ami nem igazán tetszett, az pedig Avery történetének a felvezetése. Nekem kicsit lassúnak tűnt és túlírtnak. Az ő fejezeteinél nem tudtam mindig koncentrálni, és többször vissza kellett lapoznom, mert a figyelmem teljesen elkalandozott. Kevesebb bemutatással is kellően megkaptuk volna a karakteréről a megfelelő képet.

Kiadó: Libri Kiadó
Fordította: Getto Katalin
Megjelenés éve: 2020
Oldalak száma: 520 oldal
T
Fülszöveg:

Memphis, 1939

A tizenkét éves Rill Foss és négy kisebb testvére szegénységben, de nagy szeretetben él szüleivel a Mississippi egyik lakóhajóján. A szülők távollétében Rill vigyáz a kistestvéreire, ám egyszer csak idegenek jelennek meg, hogy a gyerekeket a tennessee-i árvaházba vigyék. Bár hitegetik őket, hogy rövidesen hazatérhetnek, a kislány hamar rájön, hogy ez hazugság. Más sorsot szánnak nekik…

Dél-Karolina, napjainkban

Avery Stafford gazdag és kiváltságos családban született, s mindent megkapott az élettől. Szövetségi ügyészként dolgozik, a karrierje szépen ível felfelé, ám súlyosan beteg édesapja miatt egy időre haza kell térnie a szülői házba. Egy véletlen találkozás azonban kényes kérdéseket vet fel benne, és Averynek nem marad más választása, mint hogy elinduljon a múltba vezető hosszú, fájdalmas úton, és feltárja családjának eltitkolt történetét.

A 20. század elején egy memphisi székhelyű árvaház igazgatónője, Georgia Tann több mint ötezer szegény sorsú gyereket és újszülöttet rabolt el fondorlatos módon a szüleitől, hogy jó pénzért gyermektelen házaspároknak adja őket. A korabeli újságokban szívhez szóló kísérőszöveggel, fényképes hirdetésekben ajánlották a gyerekeket. A gyalázatos üzelmekre a hatóságok felületes ellenőrzése és jó néhány korrupt hivatalnok hathatós közreműködése miatt csak 1950-ben derült fény. Lisa Wingate innen merítette regényének témáját. A történet nagyban támaszkodik olyan egykori áldozatok beszámolóira, akiket kisgyerekként szakítottak el a családjuktól.

Lisa Wingate valós eseményeken alapuló, megindító regénye nem sokkal a megjelenése után felkerült a The New York Times és a USA Today sikerlistájára. A The Huffington Post a 2017-es év egyik legjobb regényének kiáltotta ki, a Goodreads olvasói pedig a 2017-es év legjobb történelmi regényének választották.