John Marrs: A jó szamaritánus

John Marrs: A jó szamaritánus

Ó te jó ég! Mr Marrs, ön engem orvul átvert és megvezetett! Persze alapesetben az ember nem mondana ilyenért köszöntet, viszont itt egy könyvről, egy történetről van szó, ezért én köszönetet mondok, mert egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy hányszor sikerült becsapnia. A könyv vége felé, már nem voltam hajlandó találgatni, ugyanis tudtam, hogy teljesen felesleges lenne; Marrs úgyis keresztülhúzza a számításaim.
Amikor elkezdtem olvasni, akkor úgy gondoltam, hogy ez egy jó sztori lesz; érdekes téma, érdekes karakterrel. A századik oldal környékén még mindig izgalmas volt, de akkor már úgy gondoltam, mindent tudok, átlátok a szereplő tettein és értem a magánéleti problémáit. Hát igen, itt kaptam az első pofont. Hangsúlyozom, még csak az elsőt, és korántsem a következő volt az utolsó. Próbáltam volna összeszedni magam az első ütés után, de jöttek a sorozatos támadások, és ez a sötét nyomasztó történet végképp a padlóra küldött.
Az író nem csak a könyvében szereplő karakterekkel játszadozik, hanem az olvasóval is. A jó szamaritánus című könyv elején már rálépünk a sakktáblára, és nem igazán tudjuk, hogy mikor következik be a végső csata, a játék utolsó fordulója. Aki szereti a lélektani és pszichológiai thrillert, azoknak nagy kedvenc lesz A jó szamaritánus.

Első körben bemutatja Laurát, aki saját hite szerint jó és tökéletes, aki a KrízisVonalnál dolgozik önkéntesként, mellette minden nap saját sütésű süteménnyel látja el a kollégáit, és még arra is van ideje, hogy jó anya és feleség legyen. De nagyon gyorsan kiderül, hogy kívül és belül is rothad, semmi sem igazi belőle. Egy antihős, aki halálos, és ízig vérig szociopata.
A KrízisVonal célja, hogy segítsen azokon az embereken, akik úgy érzik képtelenek tovább élni, az itt dolgozók nem ítélkeznek, nem akarnak tanácsot adni, egyszerűen azért vannak, hogy meghallgassák a sérült embereket, és éreztessék velük, nincsenek egyedül. Laura ezt egy kicsit másként gondolja, más cél vezérli. Feladatának érzi, hogy ezeket a lelkeket átsegítse a másvilágra, és nem fél attól, ha egy kicsit lökni is kell rajtuk. (Nem spoiler, ez már a prológusban kiderül)
Szerinte ezzel jó célt szolgál a közösségnek, és megmenti az emberiséget. Mindig van egy kiválasztott, akinek egy sor teszten kell átmennie, hogy kiderüljön mennyire megfelelő e nemes tettre és természetesen arra, hogy ebben Laura legyen a segítő kéz. Charlotte és David voltak első olyan pár, akik egyszerre és együtt követtek el öngyilkosságot, mindezt úgy, hogy közben Laura végig vonalban volt és halhatta az utolsó pillanatukat. Ez egy újabb szint volt Laura életében, amit újra át kell élnie.
Hamarosan befut a következő kiválasztott, Steven személyében, aki olyan dolgot kér a nőtől, amire eddig nem volt precedens: Személyesen legyen ott a halála pillanatában. Laura eleinte ódzkodik, de egyfajta izgatottság keríti hatalmába, ez már egy nehezebb lépés, de tudja, hogy muszáj megpróbálnia. Emeli a tétet.
Ryan életében borzasztó tragédia történt, amire nem számított, amit nem látott előre, pedig, már hónapok óta a szeme előtt zajlott. Jelenleg nem tudja miként éljen tovább, egyáltalán lehet-e tovább élni így. Ekkor kerül képbe Laura, és Ryannek végre van már célja.
Nem egyszerű úgy írni a kötetről, hogy ne adjak át többet, mint amennyit szabad, de azt garantálhatom, hogy nagyon csalafinta történet, többszörös csavarral. Marssnak nem célja, hogy bármelyik szereplőt megkedveljük, közel engedjük magunkhoz, mert szinte mindegyikük tesz olyan dolgot, ami miatt az olvasó elgondolkodik azon, hogy hova zárassa be őket, de ettől lesz annyira izgalmas, mivel valakinek mindenképpen szurkolni akarunk, azonban nehéz eldönteni, hogy kit szeretnénk nyertesként látni ebben a játékban.
Manipulatív és fordulatos könyv, sötét, nyomasztó atmoszférával, amely a pszichológiai thriller rajongóinak tökéletes olvasmány lesz.

Ez természetesen szubjektív vélemény, de, amit már kicsit soknak éreztem, az az epilógus. Bár a teljes “egész” ezzel a résszel zárult és adta meg a legutolsó választ,mégis, személy szerint meglettem volna nélküle, valahogy szívesebben bíztam volna a saját képzeletemre a továbbiakat. Nem egy hosszú rész, de olyan volt, mintha még egy plusz döfést akart volna az író, ami valamilyen szinte össze is jött, azonban egy kicsit túltolt érzést hagyott.  Mindenesetre nem vont le a történet élvezeti értékéből és sikerült elengednem ezt a fejezetet úgy, hogy ne hagyjon bennem keserű szájízt.

Kiadó: Maxim Kiadó – Mont Blanc válogatás
Fordította: Ipacs Tibor
Oldalszám: 400
Megjelenés éve: 2020

Fülszöveg:

„Mi, a KrízisVonalnál nem ítélkezünk” – vallják a telefonos lelkisegély-szolgálatnál, ám egy munkatársuk, Laura Morris ezt némileg másképp értelmezi. A sokat szenvedett nő úgy gondolja, hogyha valaki végső elkeseredésében a halált választaná, azt bátorítani kell. Sőt, ő akár segít is megszervezni az öngyilkosságot. De mi van akkor, ha az egyik elhunyt egy hozzátartozója nem nyugszik bele a megmásíthatatlanba? Ha nyomozni kezd, és közben olyan szörnyű titkokra bukkan, melyeket jobb lett volna nem bolygatni? És vajon ki meddig hajlandó elmenni egy életveszélyes játszmában?

Mindez kiderül John Marrs sötét, súlyos kérdéseket feszegető lélektani thrilleréből.