J. K. Rowling: Az Ickabog

J. K. Bowling: Az Ickabog

J. K. Rowling nevét szerintem nem kell bemutatni senkinek. A Harry Potter szerzője évekkel ezelőtt beírta magát a köztudatba és azóta is emberek milliói rajonganak a könyveiért. Ami nem meglepő, hiszen Rowling olyan fantáziával bír, amiről sokan csak álmodozhatunk, és sokan szeretnék (köztük én is), ha az a világ valós lenne, amit ő megteremtett.
Az Ickabogot az írónő már réges-régen megálmodta, de csak a gyermekeinek olvasott fel belőle, azonban a karantén kezdetekor úgy döntött, hogy leveszi a padlásról, leporolja és ingyenesen közzéteszi az interneten. Ráadásul Az Ickabog nem csak a történet szempontjából egyedi, hanem azért is, mert minden ország a saját illusztrációival ékesíti a könyvet. Számomra külön élmény volt nézni a gyönyörű rajzokat, amiket 7-12 éves gyerekek alkottak, majd küldték be az Animus kiadóhoz abban a reményben, hogy az ő rajzuk is bekerül.

Fontos, hogy az Ickabog kötetet nem szabad a Harry Potterhez hasonlítani, senki ne úgy induljon a könyv olvasásának, hogy hasonló világot vár. Az Ickabog teljesen más felépítésű történet, ami nem egy meghatározott korosztálynak íródott, hanem mindenkinek, aki szeret olvasni. A valóság elemeit ötvözi a képzelettel, belegyúrva a jelenlegi problémákat, küszködéseket, hiányosságokat, amik annyira jellemzőek a világban. Gazdagság és mélyszegénység, hatalomra éhes emberek, akik mindenkit manipulálnak maguk körül, és bármire képesek azért, hogy jólétben éljenek. Ezek mellett megjelennek a népmesékre jellemző sajátos karakterek és cselekedetek. A jó és alázatos ember, akinek a család és a hűség a legfontosabb, akiknek erős az igazságérzetük, és nem hagyják megfélemlíteni magukat, nem számít, hogy ezzel veszélybe sodorják a saját életüket.

Számomra kicsit sok volt benne a halál, néhol az jutott eszembe, hogy még a Trónok harcában sem halt meg ennyi ember, pedig ott már-már versenyszerűen űzték a gyilkolást. Persze tudom, hogy más mesékben is megtalálható a halál, mégis nem egyszer lepődtem meg egy-egy szereplő halálakor, aki számomra igazán szimpatikus volt már a könyv kezdetekor.
De természetesen a gyerekek mindezt máshogy nézik, ők nem biztos, hogy úgy érzékelik ezt, mint én felnőtt fejjel. És a manapság az ingerküszöb is emelkedik egyre erőteljesebben.

Történetünk kezdetén Duskáldia egy olyan ország, ahol az ember boldogok és elégedettek. Királyuk, Félhetetlen Frédit mindenki szerette, jó uralkodónak tartották. Azonban két talpnyalója, Swindler és Leblencs folyton azon voltak, hogyan is manipulálhatják a legjobban Frédit, hogy az számukra a legkedvezőbb legyen. Nekik nem számított a nép, csak az volt a lényeges, hogy kényelemben és gazdagságban éljenek, mindezt pedig roppant okosan és fondorlatosan csinálták. Frédi elhitte, hogy a két báró jó ember és hűségesek hozzá.
Egy nap meghal a király varrónője Galomb Gerda. Beteg volt, de Frédi megvarratta vele ünnepi ruháját, és mielőtt az utolsó gomb is helyére került volna, az asszony holtan esett össze. A király érezte, hogy ez így nincs rendben, tudta, hogy valamit tennie kellene, de egy hang ott csiripelte a fülébe, hogy erről nem ő tehet. Minderre Swinlder és Lelencs is rájátszott, mondván, hogy a varrónő a hibás, hiszen nem szólt, hogy beteg. Ezt szép lassan Frédi is elhitte, így sem a temetésre nem ment el, sem a családhoz.

Galomb mester és lánya Gréta mély gyászba borul, nem figyeltek arra, hogy ünnepeljék a királyt, akinek ez nem tetszett és a város külső részére költöztette őket. Voltak, akik nem nézték jó szemmel Frédi tettét, mégsem szóltak neki, azonban a királynak feltűnt, hogy népszerűsége csökkent. Azon a napon, amikor az uralkodó fogadta alattvalóit, hogy meghallgassa a problémáikat, megjelent egy férfi, aki Lápföldéről érkezett. Lápfölde volt az egyetlen hely, ahol mindenki szegény volt, ahol nem termett semmi és a jószágok sem voltak tápláltak, a helyet sűrű köd és mocsarak borították mindenütt. A férfi elmesélte a királynak, hogy az Ickabog megtámadta őt és  kutyáját, majd a kis kedvencét meg is ölte. Mindenki tudta, hogy az Ickabog nem létezik, ezért Frédinek támadt egy ötlete, amivel majd bebizonyítja, hogy ő se nem hiú, se nem önző, se nem kíméletlen. Lóra pattant, hogy elvágtasson Lápföldre és megküzdjön a szörnyeteggel. Természetesen kelletlenül, de követte őt Swindler és Leblencs is.

A mocsaras helyen Frédi kivont karddal ment előre, hogy megküzdjön a nemlétező Ickaboggal, de amit látott, arra nem volt felkészülve. Rettegve rohant vissza talpnyalóihoz, hogy elújságolja a nagy hírt: az Ickabog létezik. Azonnal odaküldte a két bárót, hogy a gyémántos kardját visszaszerezzék. A két férfi kutatni kezdett a sűrű ködben a kard után, de egy véletlen folyamán elsült egy puska és valaki holtan esett össze.

Ettől kezdve elindultak a cselszövések. Swindler rájött, hogyan hozhatná ki a helyzetből a legjobbat, természetesen úgy, hogy az neki kedvező legyen. Elhiteti a királlyal, hogy ő bizony megsebesítette az Ickabogot és most már a nép dicsőíteni fogja a nevét. A királynak tetszett ez, de sokkal jobban félt a szörnytől és attól, hogy előbb-utóbb rátalál, így mindent ráhagyott a két báróra. Azok pedig elkezdték az ármánykodást és a tönk szélére sodorták az országot.

Mi történik, ha két velejéig gonosz ember hatalomhoz jut? Mi kell ahhoz, hogy az emberek rájöjjenek, tenniük kell valamit? És ki fogja őket megmenteni az Ickabogtól?

Tanulságos mese jóról és rosszról, igazságról és hazugságról, gyengeségről és bátorságról. De vajon a rossz most is elnyeri méltó büntetését?

Kiadó: Animus Kiadó
Oldalak száma: 304
Fordító: Tóth Tamás Boldizsár
Megjelenés éve: 2020

Fülszöveg:

Duskáldia egykor a világ legboldogabb országa volt. Bővelkedett aranyban, egy pompázatos bajszú király uralkodott rajta, és olyan fenséges kolbászok, sajtok és sütemények készültek városaiban, hogy aki csak megkóstolta őket, táncra perdült örömében! Birodalomszerte minden szép és jó volt, kivéve a ködös északi részt, Lápföldét, ahol egy régi rege szerint a szörnyűséges Ickabog tanyázott. Minden épeszű ember tudta, hogy az Ickabog csak legenda, rossz gyerekek ijesztgetésére való. De a legendáknak megvan az a furcsa tulajdonságuk, hogy néha önálló életre kelnek…

Vajon egy mendemonda megbuktathatja a közkedvelt királyt, és térdre kényszerítheti az országát? Annyi biztos, hogy két bátor gyerek olyan kalandba sodródik miatta, amire maguktól sose vállalkoztak volna.

A világ egyik legkiválóbb elbeszélőjének sajátos hangulatú meséjét a szereplők színes tárháza és a fantáziadús cselekmény teszi minden korosztály számára feledhetetlen olvasmánnyá.

J.K. Rowling a könyv eladásából származó teljes bevételét felajánlja olyan szervezeteknek, amelyek célja, hogy segítsenek azokon, akik különösen megszenvedték a koronavírus-járványt.