Benedek Ágota: Rumbarumbamm

Benedek Ágota: Rumbarumbamm

Először is: hűha…
Másodszor: még mindig hűha, de most már van pár más szó is, ami eszembe jut.
Kezdjük az elején, de csak azért, mert, ha máshol kezdeném, akkor az baromi hülyén jönne ki. 


A Rumbarumbamm egy olyan könyv, ami eszméletlenül megosztó lesz az olvasók között. Lesznek, akik imádni fogják és lesznek, akik utálni, de ebben ez a szép, mert közömbös senki sem lesz iránta, ami azt jelenti, hogy Benedek Ágota komoly érzelmeket fog kiváltani. Persze nem biztos, hogy mindnek örülni fog, de, hát magának kereste a bajt. Eleinte nem igazán tudtam, hogy most szeretem vagy nem szeretem a Rumbarumbamm-ot (amúgy rumban van rum és akkor bumm? – csak magamban filozofálgatok), aztán jött egy kattanás, hogy miért agonizálok én ezen, mi értelme van? Van benne káromkodás? Van. Zavar? Nem. Néha tömény és sok? Igen. Le kellett tennem ez miatt a könyvet? Nem. Miért nem? Mert érdekelt, baromira érdekelt, és mellette halálra röhögtem magam. Oké-oké, első körben nem kicsit lepődtem meg azon, hogy Ágota ujján egy pénisz nőtt, el kellett gondolkodnom, hogy anatómiailag ez vajon hogy? Mini fütyi kis kalapban és egy baromi nagy körömmel? Nem igazán akartam továbbgondolni ezt az egészet, mert vizuális típus vagyok és nem kizárt a rémálom. Egyébként Ágota, ha legközelebb lesz ilyen problémád, akkor szólj bátran, van szakember a családban. Igaz, nem orvos, de négyszer, mondom NÉGYSZER látta már a Dr. House összes részét, hidd el, megbízható diagnoszta, igazi bibigyógyító.
Szóval eljutottam arra a pontra, hogy én ezt szeretem. Szeretem, mert, bár Ágotával mi rohadt jól kijönnénk egymással, de közben mégsem, mert az ilyen barátságok jobb, ha plátóiak maradnak, fő a biztonság. De azért megnézném, ahogy kint az udvaron, ott a 12. kerületben, eljátszod Scarlett O’Hara hatalmas pillanatát egy marék 12. kerületi földdel.

Aztán voltak olyan pillanatok is, amikor sikerült annyira belemélyednem a “történetbe”, hogy a szellemidézés során, vártam a pillanatot, amikor megjön anyuka. De nem mondom el nektek, hogy megérkezett-e, mert, ha kíváncsiak vagytok rá, akkor tessék megvenni és elolvasni. És miközben olvasod, szabad röhögni. Mert ez a karanténsztori erről szól, hogy neves, hogy engedd el a sok szart, ami körülötted van, hogy ne foglalkozz a bullshit dolgokkal a nagyvilágban, hanem próbálj meg szórakozni, most éppen Ágota kárára, de, mint már írtam feljebb, ezt magának köszönheti. Szóval én elengedtem a sok szart, sikerült kifejezetten jól éreznem magam és jókat röhögni azon a sok szerencsétlenkedésen, amit a Rumbarumbamm tartalmaz. És tudtam, hogy mi az a retinol, így maradhattam is, hogy továbbolvassam. Utólag is köszönöm.
Vajon mennyi lehet a könyv igazságtartalma? Erősen tippelnék egy 90%-ot, de előfordulhat, hogy hatalmasat tévedek és minden, de minden megtörtént, ami le van írva. És, ha így van, akkor még jobban szeretem, mert tudom, hogy léteznek még őrült nők a világban és ettől már nem érzem magam olyan egyedül, mint a kisujjam, ami egyébként teljesen jól van, köszöni szépen. Vagy éppen semmi sem igaz, és akkor most magányos vagyok.
Visszatérve rád, olvasó lehet, hogy lesz ebben az értékelésben sok olyan dolog, amit nem fogsz értékelni, nem fog tetszeni, de akkor a Rumbarumbamm sem neked íródott, mert hiába a szép rózsaszín, cuki-muki wc papír borító, ez a könyv nem szenved hiányt káromkodásban, kifingott gatyában, és beszarásban. Tehát, ha szépirodalmi könyvre vágysz, ami tele van igazi mélyenszántó bölcselettel, akkor igazából mégis csak ajánlom, mert nem kevés irodalmi/történelmi nevet fogsz találni benne, csak, hogy pár példát írjak: Petőfi Sándor, Anna Frank, Müller Cecília, és még olyan kult sorozatok nevei is megjelennek, mint a Dallas és Colombo. Kizárt, hogy nem ismered őket. Vagy például olyan komoly kérdésekkel mint: régen az emberek, hogyan jutottal el A-ból B-be GPS nélkül? Ez már történelem.

Tudom, sok olyan dolgot írtam erről a könyvről, amit nem fogsz érteni, de hidd el, ha olvasod, majd megérted, és olvasni fogod, mert nem hagy majd nyugodni a pénisz ujj sztori, vagy az, hogy ki szart be, vagy anyuka megjelent-e szellemidézéskor, de legfőképpen azért nem akarod kihagyni, mert atom jól lehet szórakozni olvasás közben. Végre egy könyv, amikor nem a saját nyomorunkon röhöghetünk. Bocs Ágota.
Tehát, csupán annyi a dolgod olvasás közben, hogy engedd el a szemérmességet, a sznobizmust, a prűdséget és egyszerűen ÉLVEZD a Rumbarumbamm-ot!

Benedek Ágota: Rumbarumbamm

Kiadó: Libri Kiadó
Oldalak száma: 356
Megjelenés éve: 2020

Fülszöveg:

„De hát… de hát te két hónapig csak fingorásztál és káromkodtál!
Ne legyél igazságtalan, mert menstruáltam is, és azt is az emberek orra alá dörgöltem.
De hát… de hát ezt én is meg tudnám csinálni!
Korrekt. Csak miért nem csinálod? Miért nem csinálod azt, amit tudsz, ahelyett, hogy amiatt vagy mérges, amit én tudok?”

De mit is tud valójában Benedek Ágota, aki a furcsa nevű, Rumbarumbammra keresztelt naplójában keresetlen őszinteséggel számol be mindennapjairól? Megnevettet bennünket például. Jólesik bepillantani abszurditásokban bővelkedő életébe, ami éppen azért izgalmas, mert annyira más, mint a sajátunk.
Felszabadít, mert bárkin és bármin élcelődik, ha arról van szó, de önmagát sem kíméli.
Inspirál, mert folyamatosan gondolkodik, reflektál önmagára és a világra. És bár elsőre azt gondolhatjuk, semmi közös nincs bennünk ezzel a karcos humorú, harmincas éveinek
elején járó nővel, végül rájövünk, nagyon is tudjuk, miről beszél.
És alig várjuk a folytatást.

 

Részlet a könyvből:

„Elmondom a kedvenc viccem.
És Annamarinak is ez a kedvenc vicce. És valahányszor kérlel, hogy meséljem el újra (meg újra), előre a szája elé kapja a kezét, hátha ezúttal nem szabad nevetni. (?)
A nagyanyám, aki egy csodálatos asszony volt, és számos meglévő és jövőbeni tetoválásom ihletője, évekkel ezelőtt felhívott egy verőfényes őszi délutánon, és bús hangon közölte velem, hogy az akkori fiúm, Máté, meghalt.
Hmm.
Ja, köszönni, sosem köszönt, azt felejtsd el. Felveszed és annyi, a csávód meghalt. Ingattam a fejem mosolyogva, hogy: Máté nem halhatott meg.
Máté meghalt.
Ismét. Elmagyaráztam neki. Hogy Máté. Él.
Máté meghalt.
Mondtam neki, hogy annyira él, hogy az imént engedtem ki az ajtón, és Mamikám, nem akarod tudni, hogy miket csináltunk, amiből kiderült, hogy él!
A nagyanyám ekkor elhallgatott, elgondolkozott, és még annak a pillanatát is hallottam, azt a csendet, mikor leesik neki, hogy tényleg hülyeséget mondott, és azzal a lendülettel szólalt meg újra, hogy kijavítsa:
Jaj, Máté él! A mostohaapád halt meg.
Szabad nevetni.”

A bejegyzés kategóriája: Könyv, Libri Kiadó
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.