Erin Morgenstern: Csillagtalan tenger

Erin Morgenstern: Csillagtalan ​Tenger

Erin Morgenstern: Csillagtalan tenger

Erin Morgensternre már egy ideje felfigyeltem az Éjszakai cirkusz könyve kapcsán, így kapva kaptam az alkalmon, hogy legújabb könyvébe az Csillagtalan tengerbe elmélyüljek. Nehéz szavakba önteni, amit ez a könyv adott, mert nem egyszerű olvasmány, helyenként lassan folyó és bonyolult, mégis olyannyira magával ragadó és varázslatos, hogy az olvasó úgy érzi belépett egy különös álomba, ahol nem létezik más, csak a könyv és ő saját maga.
Miután belépünk ebbe a fantáziába, onnantól fogva folyamatosan tanuljuk ezt a mágikus világot, amelyben egyre több felfedezni való van, egyre több rejtély és misztikum. Nem akartam kijönni ebből az álomból, főleg, hogy egyfajta nosztalgikus érzés lett úrrá rajtam, amitől képtelen voltam szabadulni igazából nem is nagyon szerettem volna. Még akkor sem, amikor úgy érzetem, hogy a történet kicsit megfáradt és vontatottá vált, akkor is áhítoztam ezért a világért, mert egyszerűen jó érzés volt.
Rengeteg érdekes élménnyel gazdagodtam a Csillagtalan tenger olvasása közben és az már biztos, ha valaha látok egy falra festett ajtót, én bizony megpróbálom kinyitni és átjutni rajta.


Személy szerint borzasztóan szerettem, mégis azt gondolom, hogy vegyes fogadtatást kap majd, egyrészt azért, mert nem mindenki kultiválja a szimbólumokkal megtűzdelt történeteket, amelyeket sokszor az író az olvasó képzeletére bíz, hogy eldöntse jelentésüket. Másrészt a sok kisebb fejezetek, amelyek eltérnek a fő száltól mégis ezek mind kapcsolódnak hozzá , hogy megzavarja az olvasó haladását, kicsit megakasztja azt, hogy egyből megértse, mi, miért is történik valójában.
A Csillagtalan tenger nem azoknak az olvasóknak íródott, akik a pörgős írásokat részesítik előnyben, itt el kell mélyülni, folyamatosan figyelni kell, mert csak így kerül minden darab a helyére. A szakaszos olvasás magába rejti azt a veszélyt, hogy az olvasó úgy fogja magát érezni, mintha egy labirintusban járna, amelyben végképp elveszik és nem találja a kiutat.

Zachary Ezra Rawlins introvertált személyiség, akit nem nagyon érdekel más, csak hogy diplomát szerezzen médiatudományból, és természetesen az olvasás (imádom Zacharyt). Egyesek kockának gondolják, de szerintem egyszerűen csak nem találja meg az emberekkel a közös hangot és ezért menekül a könyvek és videójátékok világába. Bár, ha ő kocka, akkor én is az vagyok, és talán ezért is lett számomra oly kedves karakter Zachary, akivel teljesen azonosulni tudtam.
Legtöbb idejét a könyvtárban szereti tölteni, ahol egyszer csak a kezébe akad egy olyan könyv, aminek nincs szerzője. Kissé meglepődik, mégis magához veszi. A kollégiumba visszatérve azonnal belekezd az Édes bánatokba és nem kis meglepetésére egy olyan fejezetet talál benne, ami róla szól. Zachary egy jósnő fia, akinek üzlete egy sikátoron át vezet. Zachary még kisfiú volt, amikor minden nap áthaladt ezen a sikátoron, ahol a falakat különböző graffitik díszítették. Egy nap egy ajtóval találta szemben magát, ami olyan élethűre sikerült, hogy úgy érezte, ha megfogná a kilincset, akkor az ajtó kinyílna. Egy darabig hezitált, a felnőttebb énje azt mondta, nem létezik varázslat, azonban gyermeki énje tudta, hogy a falra festett ajtó mögött van valami. Mégsem merte kinyitni.
A könyvből ez a történet köszön vissza a fiúnak, aki ettől majdnem elájul. Emlékszik az ajtóra és emlékszik arra is, hogy nem merte kinyitni azt, most úgy érzi elszalasztotta élete nagy kalandját, de valahol megnyugszik, hisz a története a könyvben nem zárul le.
Alaposan átnyálazza a könyvet nem egyszer, nem kétszer, de önmagát már nem találja benne, azonban különös motívumokra bukkan: egy kulcsra, egy kardra és egy méhre. Kutatni kezd a szimbólumok után, de csak egyetlen képet talál, ahol egy nő, nyakában ékszerként viseli őket. Kideríti, hogy egy bálon készült, ami hamarosan újra megrendezésre kerül, így azonnal jegyet vásárol magának.
A bálon kötelező a maszk és a jelmez, ami Zachary számára megnyugvást jelent. Keresi, kutatja a kardot, a méhet és a kulcsot, de egyetlen nőnek a nyakában sem lát hasonlót. Már éppen feladná a keresést, amikor váratlan fordulattal találja szemben magát. Zsebéből eltűnt az Édes bánatok, majd egy üzenetet talál egy névjegyen, amelyben találkozóra hívják. A fiú úgy érzi nem sok választása van, ha ki akarja deríteni, hogy mi történik körülötte.
A leírt helyen egy férfi várja, aki Dorianként mutatkozik be, és, akivel a bálon már találkozott egy furcsa szobában. Egy ajánlattal áll elő: visszakapja a könyvét, cserébe szereznie kell egy másikat. Ehhez azonban be kell mennie egy olyan helyre, amely nem kevés veszélyt tartogat számára. Zachary nem tudja mit tegyen; bízzon meg egy számára vadidegen férfiben, vagy egyszerűen sétáljon haza és tegyen úgy, mintha ez az egész meg sem történt volna? De tudja, hogy még egyszer nem követheti el azt a hibát, hogy elmegy egy ilyen lehetőség mellett. Muszáj kiderítenie, hogy miért került bele a könyvbe és mi lesz a történetének folytatása.

A könyvet rengeteg más mese/mítosz alkotja eggyé, amely külön-külön is roppant élvezetesek (pl: kalóz és a lány, bagolyparlament, babaház), de a történet haladtával rájövünk, hogy mindegyik fontos elem ahhoz, hogy egységében, egészében lássuk a történet mondanivalóját. Ami számomra kicsit negatívumként hatott, hogy a végére érve nem éreztem a karakterek fejlődését, mintha valahol útközben elfeledkezett volna róluk az írónő, vagy egyszerűen már nem volt rá kapacitás és nem tudott többed adni belőlük, azonban ez csak apró dolog volt, mert az érzést, amit kaptam a regény során, képes volt arra, hogy “elfelejtsem” ezt a hibát az írónőnek.

A Csillagtalan tenger egy csodálatos könyv, csodálatos történetekkel. Képtelenség letenni.

Kiadó: Agave Könyvek
Fordító: Bosnyák Edit
Megjelenés éve: 2020
Oldalak száma: 544

Fülszöveg:

A rajongók millióit világszerte meghódító Éjszakai cirkusz szerzője egy titkos föld alatti világban játszódó, kortalan szerelmi történettel tér vissza, melynek a szereplői kalózok, festők, szeretők és hazugok, valamint egy gyönyörű, csillagtalan tenger.

Zachary Ezra Rawlins egy nap rejtélyes könyvet talál az egyetemi könyvtárban. A szerelmes rabokról, kulcsgyűjtőkről és névtelen őrzőkről szóló történetek olvasása során ugyanis felfedez valami furcsát: a lapok egyszer csak a saját gyermekkorát kezdik el leírni hihetetlen pontossággal. Miközben értetlenül áll a megmagyarázhatatlan jelenség előtt, és kétségbeesetten igyekszik rájönni, hogyan örökítették meg az élete történetét, Zachary rábukkan néhány nyomra – egy méhre, egy kulcsra és egy kardra –, amelyek elvezetik egy titkos New York-i klub álarcosbáljába. Nem sokkal később pedig egy régi könyvtárban találja magát, amely mélyen a föld alatt rejtőzik, és igazi csodákat rejt.

Ezen a helyen elveszett városok vannak, és szeretők lakják, akik az idő határait átlépve az ajtórések alatt csúsztatják be egymásnak a leveleiket, miközben a halottak elfeledett történeteket suttognak. Zachary megismeri az őrzőket, akik nagy áldozatot hoztak azért, hogy megvédjék ezt a világot, akik feláldozták a szemük világát és a nyelvüket, hogy megóvják az archívumot. És találkozik azokkal is, akik el akarják pusztítani. Összefog Mirabellel, a hely elszánt, rózsaszín hajú védelmezőjével, és Doriannel, a jóképű, mezítlábas férfival, majd bejárja a kanyargós alagutakat, a félhomályos lépcsőket, a zsúfolt báltermeket és a varázslatos világ édes ízű tengerpartjait, közben pedig ráébred, hogy mit is kell tennie. Nemcsak abban a rejtélyes könyvben, hanem a saját életében is.

Erin Morgenstern új regénye arannyal átszőtt fantázia, ami végig azt a kérdést feszegeti, hogy mit jelent valójában a történetek ereje. A Csillagtalan Tenger egy könyvrajongókhoz írt szerelmes levél. Álomszerű és nyugtalanító, tele érzelmekkel, rejtéllyel és szenvedéllyel.

 

A bejegyzés kategóriája: Agave Könyvek, Könyv
Kiemelt szavak: , , , , .
Közvetlen link.