Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset

Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset

Agatha Christie-t szerintem senkinek sem kell bemutatni: Ő a krimi koronázatlan királynője, akinek a neve évtizedek óta garancia és egyet jelent a minőséggel. Amennyiben mégsem ismernéd, íme pár dolog, amit tudnod kell róla: Több, mint nyolcvan detektívregényt tudhat magáénak, melyek közül sokat filmvászonra és színpadra vittek. A híres Hercule Poirot karakterével nagy sikerű sorozatot készítettek. Ez mind csak pár adat a sok közül, azonban, ha úgy döntesz, hogy kezedbe veszel egy Agatha Christie könyvet, akkor számítanod kell arra, hogy egy csalafinta és borzasztó fondorlatos olvasmányt kapsz. Az írónő nem mindennapi stílusban ír, amely egyszerre szórakoztató és izgalmas, néhol azt gondolhatja az olvasó, hogy kissé bugyuta karakterekkel kooperál, de ez egyfajta fűszer, hisz egy (vagy több) gyilkosságról beszél a könyvében, ennek dacára – a kissé balga megformálással –, színt visz bele és nem húzza le lelkileg a mélybe. Úgy tudja csűrni-csavarni a szálakat, hogy képtelenség rájönni ki is lehet az elkövető. Bár tudni véljük, de pár oldallal később már annyira összezavar bennünket, hogy lehetetlen kitalálni. Nincs ez másként A titokzatos stylesi esettel sem, amelyben első alkalommal lép színre Hercule Poirot. Tekintve, hogy Agatha Christie első regényéről beszélünk, itt még nem teljesen forrt ki a szereplők jelleme. Hastings túlságosan komikus egyéniség, és bizony néhol zavaró az „egyszerűségével”, nem mellesleg, Poirot előszeretettel élcelődik rajta, amely fel sem tűnik a drága emberünknek.

– Igen, nagyon is eszes. De nekünk még eszesebbnek kell lennünk, hogy ő ne is gyanítsa, hogy egyáltalán van eszünk. Készségesen bólogattam.
– Látja, mon ami, ebben nagy segítségemre lesz
Ez a bók nagy megelégedésemre szolgát.

 

Mesélőnk, Arthur Hastings nemrég jött haza a frontról és szabadságát – köszönhető John Cavendishnek –, Anglia egyik vidéki kúriájában tölti, Stylesban. A ház úrnője – John és Lawrence Cavendish mostohaanyja –, újra férjhez ment, egy kissé érdekes figurához Alfred Inglethorphoz, akit a rezidencia többi lakói nem kis ellenszenvvel fogadtak. Többen is úgy gondolják, a férfi kizárólag a vagyona miatt vette el az asszonyt, erre a gyanúra még jobban rájátszik a nem elhanyagolható húsz évnyi korkülönbség is Mrs. Inglethorp javára.
Az első probléma ott kezdődik, amikor Miss Howard nagy elánnal távozik a házból, mondván ő nem hajlandó egy fedél alatt tartózkodni egy ilyen emberrel. Szerinte itt amúgy is mindenki hiéna módjára viselkedik, de az új férjet különösképp figyelni kell, mert ő egy szörnyeteg.
Nem sokkal később bekövetkezik a tragédia. Mrs. Inglethorp szobájából szörnyű zajok jönnek, mire sikerül bejutni az elreteszelt ajtón, az asszony már alig él. Utolsó szavaival még megnevez egy férfit, majd kihuny belőle az élet, ezzel pedig fenekestül forgatja fel a rokonság mindennapjait.
A család szerencséjére (vagy szerencsétlenségére) éppen a közeli faluban tartózkodik a híres Hercule Poirot, aki nem kis hírnévnek örvend az esze és a logikája miatt. Hastings azonnal a segítségét kéri az ügy felgöngyölítésében és Poirot eleget is tesz neki.
Mrs Inglethorpot valaki megmérgezte, a jelek egy emberhez vezetnek, de a kis belga szent meggyőződése, hogy valaki csak rá akarja húzni a vizes lepedőt a férfire. Aprólékosan vizsgál át minden részletet, ezzel pedig egyre közelebb jut a megoldáshoz, miközben Hastings agyára megy azzal, hogy szinte semmit sem oszt meg vele.

– Lehet, hogy igen, de az is lehet, hogy nem– jegyezte meg fakón.

Poirot szeretné, ha Hastings is rájönne az összefüggésekre, de sajnos a férfi nem a legélesebb kés a fiókban.
Elkezdődik a tárgyalás és Jepp főfelügyelő is betoppan, zsebében valószínű ott lapul a letartoztatási parancs, de legnagyobb szerencséjére Poirot jelen van és megmenti egy baklövéstől, ami kihatna az egész rendőrségre. Míg a kis belga szinte már biztosan tudja, hogy ki áll a bűntény mögött, addig mi olvasók egyre jobban elveszünk a gyanúsítgatások sorában. Talán felesleges is törni rajta a fejünket, mert szinte holt biztos, hogy nem az lesz, akire elsőre, másodjára vagy akár harmadjára gondolnánk.

Agatha Christie tudja mi kell az olvasónak, sikeresen manipulálja a gondolatainkat és ezért borzasztóan szeretem.  Nem, nem állítom, hogy ez a legkiemelkedőbb műve, de vállalom az elfogultságomat az írónővel szemben, hogy nem kevésbé volt szeretni való A titokzatos Stylesi eset a többi, már kifinomultabb, kidolgozottabb regényénél.
Mindenkinek ajánlani tudom, azoknak is, akik nem igazán vannak oda a krimikért, mert ezek a könyvek biztosítani tudják a kikapcsolódást, a szórakozást, miközben kényelmesen elmerülhetünk Poirot cseppet sem unalmas kalandjaiba.

Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset

Kiadó: Helikon Kiadó

Fordította: Dezsényi Katalin
Megjelenés dátuma: 2020-03-02
Terjedelem: 300 oldal

Fülszöveg:
A titokzatos stylesi eset, Agatha Christie első megjelent műve állítólag egy fogadásnak köszönhetően született, melynek tétje az volt, hogy az olvasó egészen az utolsó oldalakig még csak ne is sejtse, hogy ki lehet a gyilkos. Első méltatóinak egyike szerint az írónő minden bizonnyal megnyerte a fogadást. Az első világháború éveiben írt regényt egy angol kiadó elutasította, ezért New Yorkban jelent meg 1920-ban, éppen száz éve.

A váratlan fordulatokban bővelkedő, biztos kézzel megformált és eredeti karaktereket felvonultató cselekmény már azt az Agatha Christie-t állítja elénk, akit későbbi, klasszikussá vált alkotásaiból ismerünk, holott az írónő huszonhat évesen fogott neki e regénynek, és csupán egy azóta már elveszett kezdeti próbálkozás állt a háta mögött.

A titokzatos stylesi eset nem utolsósorban azért is jelentős darabja az életműnek, mert itt lép színre Poirot felügyelő, aki a háború elől menekült Angliába.

 

A bejegyzés kategóriája: Helikon Kiadó, Könyv
Kiemelt szavak: , , , , .
Közvetlen link.