Lucy Foley: Vadászparti

 

A Vadászparti című regényt azóta vártam, hogy először megláttam a könyv előrendelési hirdetését. Gyönyörű és igényes borító, figyelemfelkeltő fülszöveg, jó ajánlások. Szinte azonnal rávetettem magam, amikor megérkezett hozzám és nagy reményekkel vágtam bele. Legnagyobb sajnálatomra csalódnom kellett, mert bármennyire is ígérte nekem az izgalmakat a Vadászparti, egyszerűen nem jött a várt érzés. Olyan benyomásom volt, mintha egy átlagos filmet néznék, ahol a szereplők elcsépeltek, a tetteik pedig teljes mértékben kiszámíthatóak. Bizonyára ti is ismeritek azt a jelenetet a thriller filmekben, amikor a csajnak nem az emeletre kellene szaladnia, hanem valahova máshova, ahol nagyobb eséllyel fut bele segítségbe, és csak vakarjátok a fejeteket, hogy ezt most miért kellett? Nos, ebben a könyvben nincs szaladgálás, de az emberek cselekedetei hasonlóan előreláthatók. A szereplőkkel képtelen voltam azonosulni, mert Lucy Foley olyan jellemmel ruházta fel őket, ami miatt a szimpátia esélyeit szinte a nullára csökkentette. Néhányuknál nyilván ez volt a szándéka, tekintve, hogy egy csapat elitnek nevezhető brigáddal kerültem szembe, akik közül lesz áldozat és lesz gyilkos is, azonban túltolta és azokat sem sikerült mellém állítani, akikkel az lett volna a cél, hogy kedveljem, esetleg féltsem őket.
Nem vártam vérengzést, sem azt, hogy mindenki szörnyű halált haljon, de ennél mindenképpen többre számítottam. A pozitívuma talán annyi, hogy az elkövető kiléte körülbelül a könyv háromnegyedéig csak sejthető (az áldozattal ellentétben, akivel az olvasó szinte már az elejétől fogva számol), utána viszont jöttek a klisés, előrelátható jelenetek.

A Vadászparti két idősíkot mutat be: a már elkövetett gyilkosság utáni időpontot, és pár nappal azelőttit, amikor a csapat tagjai még mind életben vannak. Több ember szemszögén át követhetjük az eseményeket: a jelen pillanatait, a fő szálat Heather kapja, aki a hely egyik alkalmazottja. A múltbéli mozzanatokat a csapat több női tagja által ismerhetjük meg, mégis leginkább két karakter kapja a fő hangsúlyt: Miranda és Katie. Ők azok, akik már nagyon régóta barátok, és a tipikus, egyik gyönyörű, másik szürke egér kategóriába sorolhatók.

Szilveszter előtti délután, egy nagyobb baráti társaság vonatra száll, hogy az év utolsó napját együtt tölthessék, egy mindentől elzárt helyen, fákkal és hóval körbevett luxusházban. (Ebből még soha nem sült ki jó egy könyvben vagy filmben sem) A csapat tagjai között vannak szülők, melegek, karrieristák, visszahúzódók és elkényeztetett, apuka kedvencei. Különböző egyéniségek, akiknél az elején nehéz megérteni, hogyan lettek ők jó barátok, mik azok, amik összekötik őket, de a történet előrehaladtával erre is válaszokat kapunk. Már a Vadászparti elején tudható, hogy egy holttest mindenképpen lesz, de az áldozat, és az elkövető kilétét is homály fedi.

Miranda gyönyörű nő, akinek mindene megvan. Szépség, gazdagság, tökéletes férj. Szeret kitűnni a tömegből és nem is hagyja, hogy bárki elvegye tőle a dicsfényt. Egocentrizmusa tökéletesen megmutatkozik ebben a pár napban, de rejtegetnivalója neki is van, és semmiképpen sem szeretné, ha az kitudódna. Katie mindig is a szomszédlány típus volt, aki Miranda mellett szinte teljesen elhalványult. Jelenleg egy ügyvédi irodánál dolgozik, keményen hajt, hogy végre bekerüljön a nagyok közé, és fogalmas sincs, miért ment bele, hogy eljöjjön erre a szilveszteri összejövetelre az isten háta mögé. Kisebb gondja is nagyobb annál, hogy most jópofizzon, pillanatnyilag olyan titkot őrizget, ami sok mindent megváltoztathat nem csak az ő életében, hanem a társaság bizonyos tagjai életében is.
Emma viszonylag új a csapatban, nem olyan régóta ismeri a többieket. Ő Miranda által került a kemény magba, imádja a nőt, mindenben fejet hajt előtte és mániákusan védelmezi a barátságukat. A férjével való kapcsolata nem éppen a szerelmen alapul, de ezt, ő cseppet sem bánja.
Heather és Doug a luxushely alkalmazottai. Mindkettőnek megvan az oka, hogy miért itt, az emberektől távol lévő helyen dolgoznak, menekülnek valami elől, de a titkaik előbb-utóbb őket is utoléri.

Sajnálom, hogy a Vadászparti és én nem lettünk barátok, főleg azért, mert alapvetően jó a koncepció, de a kivitelezés félresikerült. Talán az volt a baj, hogy az írónő túl görcsösen akarta titkolni minden szereplő kilétét, múltját, így próbálva félrevezetni bennünket, de ezzel sajnos azt érte el, hogy pontosan ezek miatt volt sejthető szinte minden jelentősebb cselekedet.

Vadászparti

Kiadó: 21. Század Kiadó
Fordító: Illés Róbert
Oldalak száma: 336
Megjelenés éve: 2020

Fülszöveg:

Az isten háta mögötti vadászlakban, Skócia erdőségeinek mélyén összegyűlnek a régi barátok egy fergeteges szilveszteri partira.

A szépség.
A tökéletes pár.
A rapszodikus alkat.
Az újdonsült szülők.
A hallgatag.
A kívülálló.

Az áldozat

Nem baleset volt – gyilkosság történt…
barátok között.

A bejegyzés kategóriája: 21. Század Kiadó, Könyv
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.