Könyv,  Libri Kiadó

Rosella Postorino: A ​Farkas asztalánál

Margot Wölk volt egyike azon nőknek, akik Hitlernek dolgoztak előkóstolóként. 95 éves korában döntött úgy, hogy hajlandó elmesélni azokat a borzalmakat, amiket ezekben az években kellett átélnie. Rosella Postorino kész volt arra, hogy megírja a történetét, azonban Margot meghalt, mielőtt találkozhattak volna, így az írónő, a képzeletére hagyatkozva egészítette ki és hozta el A Farkas asztalánál címmel.
A könyvben a Rosa Sauer nevet kapta, és másik kilenc társával minden nap a Führer szállására, a Farkasodúba kellett menniük. Köztudott, hogy Hitler paranoiás volt, ott is ellenséget látott, ahol nem volt, ezért felvetetett tíz nőt (a valóságban tizenöt), hogy a kedvenc ételeit előkóstolják, mielőtt az ő asztalára kerülne. Ezzel előzte meg annak lehetőségét, hogy bárki megmérgezhesse.

Ezeknek a nőknek nap mint nap szembe kellett nézniük a halállal. Finomabbnál finomabb ételek kerültek eléjük, minden pillanatban ott lebegett felettük Damoklész kardja, amely bármelyik falatnál lecsaphatott. Mindeközben SS katonák figyelték a mozdulataikat, szavaikat. Semmit sem tehettek önként, az étkezések után pedig egy órát kellett várniuk. Várni arra, hogy mérgezett volt az étel, amit fogyasztottak vagy sem. Ezután térhettek csak haza családjukhoz, szeretteikhez.
Nem volt egyszerű olvasmány, az írónő olykor nyers stílusa sem tette könnyebbé az emészthetőségét, és annak ellenére, hogy tudtam mi történt, hisz egy valós eseményt írt meg, mégis felmerült bennem, mi van, ha most következik be az elkerülhetetlen.

Rosa Sauer Berlinből Gross-Partsch-ba költözik férje szüleihez, miután otthonát lebombázták. Férje, Gregor a fronton van immár két éve és csak nagy ritkán kap tőle egy-egy levelet, amiben tudatja, hogy jól van. Rosa munkát kap a Farkasodúban. Munkát, amit nem ő választott, amit nem ő akart és amit nem lehet visszautasítani. Nincs más választása, ezért amikor a kisbusz érte jön, ő beszáll és másik kilenc nővel együtt a Führer hadiszállására mennek, hogy előkóstolóként óvják a vezér életét.
Nem könnyű a beilleszkedés, holott azt gondolhatnánk, hogy ennek a tíz nőnek olyan sors jutott, amely összekovácsolja őket ezekben a könyörtelen pillanatokban. Vannak, akik félnek, ezért nem szólnak a másikhoz. Vannak akik megszállottak, szerintük megtiszteltetés ez a munka, ők nem ereszkednek le a többiekhez. És vannak, akik súlyos titkot őriznek, ezért mindenkire gyanakodva tekintenek.
Rosa levelet kap Gergortól, amiben megírja a jó hírt: karácsonykor hazajön. Azonban az ünnep előtt újabb értesítést kap, amitől teljesen összeomlik. Egy olyan hír, amitől már nincs kedve élni sem. Ennek a hírnek egyetlen pozitív hozadéka van: Elfriede barátsága. Ahogy telt az idő, úgy alakultak ki klikkek az asszonyok között, de Elfriede mindig távolságtartó volt mindenkivel. Egy tragédiának kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy a két nő összebarátkozzon egymással és vállvetve nézzenek szembe a halállal minden nap.

Hallottam, ahogy a lányok sírnak, nem ismertem fel a sírásukat. A nevetésüket megtudtam különböztetni, Augustine harsányan hahotázott, Leni kuncogott, Elfriede horkantgatott, Ullából kibukfencezett a kacagás. De a sírásukat nem, a sírásban egyformák vagyunk, mindenkié ugyanúgy hangzik.

A történet során több nő sorsát is megismerhetjük. Leni az örök naiv, akinek mindennél fontosabb, hogy a háború után férjet találjon magának. Heike, akinek férje szintén a fronton van, aki két gyermeket nevel és most ismét állapotos. És persze ott van Elfriede, akinek oly nehéz volt meglágyítani a szívét. Ezek a nők próbálnak kiállni egymásért, próbálják óvni a másikat és megtesznek mindent, hogy könnyebb legyen az életük.
Egy áprilisi napon, amikor a nők a szabadban próbálják elütni az étkezés utáni egy órát Tarot-kártyával, megjelenik egy férfi, akit eddig még soha nem láttak. Ziegler főhadnagy. Szigorú férfi, akitől az asszonyok rettegnek.

Rosa hivatalos egy fogadásra, amelyet Maria báróné tart, ezen az estén találkozik újra Zieglerrel, és ez az este lesz az, ami változást hoz a nő életébe. Beköszönt Rosa életében az, amit már nagyon régóta nem érzett, de ez az érzés kézen fogva jár a szégyennel.

A Farkas asztalánál című könyvben nem csak ennek a tíz nőnek követhetjük nyomon a mindennapjait, hanem betekintést kapunk a háború könyörtelenségébe is. Merényletek Hitler ellen, hogy élte túl őket, majd hogyan bukott meg.

Tíz nő a Harmadik Birodalomban, akik minden egyes étkezésük alkalmával a halál árnyékával ültek egy asztalnál.

Koránt sem egyszerű olvasmány, lelkileg gyötri meg az olvasó minden porcikáját. Sok könyv jelent már meg Hitlerről, az életéről, de ilyen formában még nem kaptunk betekintést egyszer sem, pedig ahhoz, hogy teljes képet kaphassunk róla, ezt a szegmenst is meg kell ismernünk.

Kiadó: Libri Csoport
Fordította: Todero Anna
Megjelenés dátuma: 2020-08-05
Oldalak száma: 380

Fülszöveg:

A II. világháború során sokan próbáltak véget vetni Hitler hatalmának. A náciknak pedig minden lehetséges módon meg kellett óvniuk a vezért, s le kellett leplezniük minden összeesküvést és merényletet.
A Farkasodúban, ahonnan Adolf Hitler csaknem három éven át irányította a Harmadik Birodalmat, tíz nő dolgozott előkóstolóként, hogy kiderüljön, ha valaki meg akarná mérgezni a Führert. Tíz nő nézett nap mint nap farkasszemet a halállal, hogy megóvja a náci vezér életét.
A huszonhat éves Rosa Sauer az egyikük. Férjéről, aki a fronton harcol, két éve nem hallott, szülei meghaltak. Rosa magányosan és kiszolgáltatottan néz szembe a háború borzalmaival, s miközben arra kényszerítik, hogy a Führer és a Harmadik Birodalom érdekében nap mint nap kockára tegye az életét, felkelti az egyik SS-tiszt figyelmét is, így egyre súlyosabb erkölcsi dilemmák elé kerül…
Szégyen, félelem és bűn. Szerelem és lojalitás. Mindezek mérlegre kerülnek Rosella Postorino igaz történet alapján írt regényében, amelyet az olvasók előszeretettel hasonlítanak Bernard Schlink A felolvasó című kötetéhez.