Fredrik Backman: Hétköznapi ​szorongások

Furcsának tűnik, ha azt írom: Fredrik Backman megpróbálja megtanítani az embereket a normális viselkedésre? Aki olvasott már tőle könyvet, az valószínű tudja, mire gondolok. Nem csak szórakoztat és tanít, hanem kőkeményen megmutatja a társadalmunkban keletkezett fekélyeket, tükröt tart elénk, amivel kíméletlenül szembesít bennünket a hibáinkkal. Az emberek többsége ítélkezik, minden és mindenki felett, ahelyett, hogy önmagukban keresnék a hibát, inkább “hétköznapiasan” viselkednek és eldöntik, hogy a baj nem velük van. Egyszerűnek tűnik, igaz? De mi van, ha az az ember, akiről te azt gondolod, hogy: hisztis, nagyképű, bunkó, értetlen és még sorolhatnám, okkal ilyen? Hogy a látszat mögött tragédiák sorozata áll és egyszerűen csak így próbálja védeni magát?  Megismerni a másik felet már fárasztó, időigényes és amúgy is, minek azt? A baj nem velünk van.
Nincs tökéletes ember, nem létezik, soha nem is fog létezni, de változtathatunk a gondolkodásmódunkon. Megállhatunk egy pillanatra, felnézhetünk a telefonunkból és egyszerűen csak körbenézhetünk. Soha nem tudhatjuk, hogy kit látunk meg, ki az, aki éppen segítségre szorul, aki magányos, akivel történt valami nagyon rossz és lehet, hogy egy biztató mosoly elég lenne, hogy a napját felvidítsuk.

Lehet gyűlölni a kijelentésemért, de tartom magam hozzá: Ezt a könyvet kötelezővé tenném. Kötelezővé tenném az iskolásoknak, a fiatal felnőtteknek, a középkorúaknak és az időseknek is. Egyszóval: mindenkinek. Talán segítene, hogy az emberi faj egy kicsit empatikusabb legyen, egy kicsit megértőbb és elfogadóbb. Vagy talán nem, de egy próbát megérne. Mindenképpen.

 

Aki olvasott már Backman könyvet, az tudja, hogy a lényeg soha nem a cselekményben található, hanem a cselekedetekben. Sejteni lehet, hogy mi sül ki belőle, mire akar kilyukadni az író, de akkor sem lehet letenni. Kissé bagatell módjára mutatja be a karaktereit, a mondanivalóját, de pontosan ez a lényeg. Ha egyszerűen csak leírná valaki feketén-fehéren, senkit sem érdekelne, senki nem venné a fáradtságot, hogy megértse. A világunk, a társadalmunk, a problémáink nem csupán fekete és fehér színekből állnak, rengeteg árnyalat, rengeteg réteg van, amit meg kell ismerni, amit látni kell. Hogy miért? Mert csak ebben az esetben fair levonni a konzekvenciát és ítélkezni mások felett.

Szóval a történet: Adott egy rabló, egy rakás stockholmi, akik nem Stockholmiak, egy pszichológus és két rendőr. Csupa idióta – ezt az író írja. A rablónak pénzre van szüksége, de pechjére rossz bankba megy be. Az idióták éppen lakásbemutatón vannak, de pechjükre egy rabló toppan be. A két rendőr, akik közül a fiatalabbnak azért van pechje, mert a másik segíteni akar neki, az idősebbnek meg azért, mert már senki nem veszi komolyan. A nyúl, hát csóri “jószágnak” több pechje lesz, mint azt szeretné, mert valahogy kilóg a többiek közül, de igazából mégsem. Az ingatlanos, most őszintén ki ad olyan nevet az ingatlanirodájának, hogy Helyzet? Már pechesen indul.  A pszichológus, na, neki tényleg pechje van egy illetővel, de ehhez el kell olvasnod a könyvet. Persze ott van még a híd is, aminek csupán az a pechje, hogy van. Miért? Hát ezért is el kell olvasnod a könyvet. Most azt gondolhatnád: mit érdekel engem egy híd. A híd fontos és nagyon is lényeges. Sokféleképpen értelmezhetjük a híd jelentését, de mint írtam, olvasd el a könyvet, akkor érteni fogod, miért hozom fel már negyedszer a hidat.
Tehát ott tartottam, hogy van egy csapat idióta, akik egy balul elsült bankrablás miatt túszok lesznek. A rabló csupán csak annyit szeretett volna, hogy az élete ne hulljon darabokra, nem akarja ő bántani az idiótákat. A túszok, nos, a túszok egyszerűen csak élni szeretnének. Vannak, akik családalapítás előtt állnak és nem igazán tudják, miként birkózzanak meg a rájuk váró feladattal. Vannak, akik a házasságukat bizonyos projektekkel akarják életben tartani, de úgy tűnik, hogy ez kevés. Van, akinek bűntudata van, és nem tudja, miként kezelje azt, ezért inkább bunkó, pedig nem ő tehet arról, mi történt sok évvel azelőtt. Van, aki egyszerűen csak ott ragadt egyedül és most magányos, ezért mindent kihoz az adott szituációból.
Maradjunk annyiban, hogy a rablónak nincs könnyű helyzete. A rendőrök ott vannak a ház előtt és a fiatalabbnak az a célja, hogy mindenképpen elfogja őt, mert ez segíti a karrierjét. Persze ez érthető, hisz egy rendőrnek ez a dolga, de az idősebb kicsit másként látja a szituácót. A másik oldalon ott vannak a túszok, akik nem igazán viselkednek úgy, mint, akik túszok, és ezzel nem könnyítik meg a rabló helyzetét. Két rossz közül választani kell. De biztos, hogy a rossz tényleg annyira rossz? És hogy jön képbe a pszichológus és a híd? Mindennek tökéletes magyarázata van, amint a regény végére értél összeáll a kép és megérted, miért lényeges a könyv minden részlete. A legapróbb is.

 

Backman tökéletesen ábrázolja az emberek jellemét, amiben felismerhetjük a saját képmásunkat. Megmutatja, hogy nem mindenki gonosz, akit annak vélünk, csupán nem adunk esélyt neki, hogy megismerjük azt, hogy megértsük a tetteit. Az igazság fájdalmas tud lenni, de egyszerűbb, ha szórakoztatóan olvashatjuk, mert úgy befogadóbbakká válunk. És így, talán eljut a lényeg mindenkihez. Nem kell mindig birka üzemmódban élnünk. Csak álljunk meg egy kicsit és nézzünk körül.

Kiadó: Animus Könyvek
Fordító: Bándi Eszter
376 oldal
Megjelenés éve: 2020

Fülszöveg:

Szilveszter előtti nap egy svéd kisvárosban. Egy ingatlanügynök úgy véli, ez megfelelő időpont egy lakásbemutatóra, ám nagyobbat téved, mint azt elsőre gondolnánk. Egy kudarcot vallott bankrabló ugyanis menekülés közben beront az épületbe, és túszul ejti az összes érdeklődőt: két megkeseredett IKEA-függőt, egy mogorva bankigazgatót, egy szomorú nénit, egy terhes nőt a párjával, egy nyúlfejet viselő ismeretlent, no meg magát a túlbuzgó ingatlanost. A rendőrség körülveszi a házat, és ahogy telik az idő, a nyolc összezárt – és egyáltalán nem túszhoz méltóan viselkedő – idegen lassan összeismerkedik, és kiderül, hogy sokkal több a közös bennük, mint hitték volna. A rabló viszont két rossz lehetőség közül választhat: rendőrkézre adja magát, vagy ott marad a lakásban ezzel a sok lehetetlen, ingerült emberrel, akikre mindannyian hasonlítunk kissé…

Beleolvasó: Olvasson bele: Fredrik Backman  – Hétköznapi ​szorongások

A bejegyzés kategóriája: Animus Kiadó, Kiadó
Kiemelt szavak: , , , , , .
Közvetlen link.