Fumax Kiadó,  Könyv

Josh Malerman: Madarak ​a dobozban

Kétségtelenül egy nívós és egyedi történetvezetést kapunk Josh Malerman-tól. Az olvasók azon táborába tartozom, akik teljesen bele tudják élni magukat a könyvben leírt eseményekkel. Néha azon kapom magam, hogy megváltozik a testtartásom, a mimikám, hangosan válaszolok egy könyvben feltett kérdésre.  Nagyon jó példa erre a Madarak a dobozban, ahol az emberek csak és kizárólag a hallásukra, szaglásukra, tapintásukra hagyatkozhatnak. A látás nem opció. Ez adja meg igazán a hátborzongató atmoszférát, nem láthatjuk, kivel beszélünk, ki van előttünk, vagy éppen mögöttünk és ki az, aki az életünkre tör. Mindezt, ahogy elképzeljük olvasás közben, szinte érezzük a saját bőrünkön, mialatt a halál körbevesz bennünket. A fejünkben végig ott rejtőzik a kérdés: vajon én kibírnám, hogy nem nyitom ki a szemem?

Ne felejtsük el, hogy az élet szépségeit sem láthatjuk többé: kék ég, zöldellő rétek, színpompás virágok. Nem egyszerű így leélni egy életet. Mindezt a feszültséget fokozza a tudat, hogy főszereplőnknek nem csak saját magára kell vigyáznia, hanem két gyermekére is, akikkel egy hosszú útra kényszerültek indulni, mindezt teljesen vakon.

Földünkre olyan borzalmas „gyönyörűek” kerülnek, amelyekre elég egy pillantást vetni máris az őrületbe kergeti az embert. Ezáltal veszélyessé, sőt halálossá válik, mind magára, mind a körülötte lévőkre.  Nem tudni, mik ezek a lények, honnan jöttek, és mi céljuk a halandókkal.

        „Az emberek meglátnak valamit, ami arra készteti őket, hogy másokra támadjanak.
És magukkal is végezzenek.
Sorra pusztulnak el.”

Több idősíkban élhetjük meg a történetet. A katasztrófa kezdete, amikor a világ kifordul önmagából, Malorie pedig éppen ekkor tudja meg, hogy terhes.

Kezdetben egy olyan házban tengődnek, ahol többedmagukkal kényszerülnek az együttélésre, megismerhetjük az ott élő embereket, akiknek nem feltétlen csak a túlélés a céljuk. Bemutatja a már megszületett gyermekek sorsát és azt, ahogy anyjuk neveli őket. Sok esetben tűnhet úgy, hogy Malorie túlságosan is kegyetlen velük, pedig mindez a nevelés az ő életben maradásukat szolgálja. Nem léteznek nevek, csupán a Fiú és a Lány. Néha egy-egy ponton az anyjuk eljut arra a szintre, hogy talán jobb lenne, ha gyermekei vakok lennének. Igen, szívszorító és egyben borzalmas fejezetek ezek, amely mellett egyetlen olvasó sem tud érzelemmentesen elsiklani.

            „Rossz anya vagy, gondolja.

Mert képtelen megismertetni velük az égbolt határtalanságát. Mert képtelen elintézni számukra, hogy szabadon rohangálhassanak a kertben, az utcákon, az üres szomszédos házakban és a megviselt autók körül. Mert még egyetlen pillantást sem engedhetett meg nekik az űrbe, amikor az égbolt elfeketedik, és gyönyörűséges módon hirtelen megtelik csillagokkal.

“Olyan életet nyújtasz nekik, amelyet nincs értelme megélni.”

Maga a jelen vonala, amikor már nincs más választás, mint elindulni és keresni egy olyan helyet, ahol biztonságban élhetnek tovább. Kemény edzések és kiképzések előzik meg az indulást, ahol Malorie a Fiút és a Lányt felkészíti erre a veszélyes útra. Miután úgy érzi eljött a pillanat, mindhárman csónakba szállnak és kezdetét veszi az ismeretlenbe való evezés.

Josh Malerman nem bízta a véletlenre a lényeket. Bár nem derül ki, hogy valójában mik lehetnek a „gyönyörűek”, hogy néznek ki, mégis olyan módon rakja terítékre, hogy szinte látjuk magunk előtt őket. Minden olvasó a maga félelmüket, szorongásukat vetítheti ki rájuk. Teljes mértékben a mi döntésünk, hogy mit szeretnénk látni…vagy nem látni.

Kiadó: Fumax Kiadó
Fordította: Rusznyák Csaba
Oldalak száma: 296

Fülszöveg:

Valami rémisztő dolog garázdálkodik odakint, amire nem szabad ránézni. Egyetlen pillantás elég ahhoz, hogy az ember őrült, kegyetlen gyilkossá váljon. Senki sem tudja, mi az, és honnan jött.

A szörnyűséges hírek egyre gyakoribbá válnak. Majd a tévé elsötétül, a rádió elhallgat, és az internet is összeomlik. A telefonok elnémulnak. Az ablakon pedig nem lehet kinézni többé.

Mára csak maréknyi túlélő maradt, köztük Malorie két gyermekével, akiket az egyetlen lehetséges módon nevel: a négy fal között. A folyóparti, elhagyatott ház ajtaja zárva, a függönyök behúzva, az ablakokra matracok szögelve.

Egyetlen esélyük, hogy elmenekülnek egy másik helyre, ahol talán biztonságban lehetnek. De az előttük álló út elrettentő: harminc kilométer a folyón, egy evezős csónakban bekötött szemmel! Csak Malorie találékonyságára és a gyerekek éles hallására támaszkodhatnak. Egyetlen rossz döntés is végzetessé válhat. És valami követi őket. De vajon ember, állat vagy szörnyeteg?

Josh Malerman lélegzetelállító debütálása egy letehetetlen, rémisztő és lebilincselő panoráma egy sarkaiból kifordult világról.