-
Rosella Postorino: A Farkas asztalánál
Margot Wölk volt egyike azon nőknek, akik Hitlernek dolgoztak előkóstolóként. 95 éves korában döntött úgy, hogy hajlandó elmesélni azokat a borzalmakat, amiket ezekben az években kellett átélnie. Rosella Postorino kész volt arra, hogy megírja a történetét, azonban Margot meghalt, mielőtt találkozhattak volna, így az írónő, a képzeletére hagyatkozva egészítette ki és hozta el A Farkas asztalánál címmel. A könyvben a Rosa Sauer nevet kapta, és másik kilenc társával minden nap a Führer szállására, a Farkasodúba kellett menniük. Köztudott, hogy Hitler paranoiás volt, ott is ellenséget látott, ahol nem volt, ezért felvetetett tíz nőt (a valóságban tizenöt), hogy a kedvenc ételeit előkóstolják, mielőtt az ő asztalára kerülne. Ezzel előzte meg annak…
-
Joe Hill: Kulcs a zárját 1. (Locke & Key 1.)
Hogyan legyünk Joe Hill függők? Egyszerűen csak vegyük meg ezt a könyvet és üssük fel. A többi már adja magát. Kellően borzongató, nincs hiány vérengzésből, de emellett megjelenik a romantika és humor is. Már maga a borítója teljes mértékben felkelti az ember figyelmét: egyszerűen csodálatos. És itt nem csak a külső gyönyörű, de a belső is, olyan látványvilágot és történetet álmodott meg Joe Hill és Gabriel Rodríguez, amelyet nehéz elfelejteni. Minden Hill rajongónak, és természetesen King rajongónak, kötelező elem a polcán.
Ezeket is érdemes megnézni
Josh Malerman: Madarak a dobozban
-
B. A. Paris: A dilemma
Annak ellenére, hogy A dilemma nem kapott jó értékeléseket, adtam egy esélyt neki. Tettem ezt azért, mert az írónő előző könyveit szerettem. Azt hiszem ez az a pillanat, amikor két jó könyv után nagy a nyomás, kell az új regény, jön a határidő és egy mélyrepülés következik. Legalábbis nagyon remélem, hogy ez volt az oka annak, hogy egy ilyen összecsapott történettel állt elő B. A. Paris. Nem is igazán értem mi volt ez. Hol volt ebben a thriller? Mi volt a mondanivalója? Én nem jöttem rá. Tényleg szeretni akartam, de Paris lehetetlenné tette ezt. A karakterek idegesítőek voltak, egyiknek sem sikerült közel kerülnie hozzám és egyikre sem tudtam úgy gondolni,…
Ezeket is érdemes megnézni
Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek
Ludányi Bettina: Mögötted!
Samantha Downing: Ő kezdte
-
Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások
Furcsának tűnik, ha azt írom: Fredrik Backman megpróbálja megtanítani az embereket a normális viselkedésre? Aki olvasott már tőle könyvet, az valószínű tudja, mire gondolok. Nem csak szórakoztat és tanít, hanem kőkeményen megmutatja a társadalmunkban keletkezett fekélyeket, tükröt tart elénk, amivel kíméletlenül szembesít bennünket a hibáinkkal. Az emberek többsége ítélkezik, minden és mindenki felett, ahelyett, hogy önmagukban keresnék a hibát, inkább “hétköznapiasan” viselkednek és eldöntik, hogy a baj nem velük van. Egyszerűnek tűnik, igaz? De mi van, ha az az ember, akiről te azt gondolod, hogy: hisztis, nagyképű, bunkó, értetlen és még sorolhatnám, okkal ilyen? Hogy a látszat mögött tragédiák sorozata áll és egyszerűen csak így próbálja védeni magát? Megismerni a…
-
Josh Malerman: Madarak a dobozban
Kétségtelenül egy nívós és egyedi történetvezetést kapunk Josh Malerman-tól. Az olvasók azon táborába tartozom, akik teljesen bele tudják élni magukat a könyvben leírt eseményekkel. Néha azon kapom magam, hogy megváltozik a testtartásom, a mimikám, hangosan válaszolok egy könyvben feltett kérdésre. Nagyon jó példa erre a Madarak a dobozban, ahol az emberek csak és kizárólag a hallásukra, szaglásukra, tapintásukra hagyatkozhatnak. A látás nem opció. Ez adja meg igazán a hátborzongató atmoszférát, nem láthatjuk, kivel beszélünk, ki van előttünk, vagy éppen mögöttünk és ki az, aki az életünkre tör. Mindezt, ahogy elképzeljük olvasás közben, szinte érezzük a saját bőrünkön, mialatt a halál körbevesz bennünket. A fejünkben végig ott rejtőzik a kérdés: vajon…
Ezeket is érdemes megnézni
Joe Hill: Kulcs a zárját 1. (Locke & Key 1.)
-
Joanna Goodman: Cressida titkai
Meddig mennél el, hogy a titkaid biztonságban maradjanak? Képes lennél akár ölni is érte? Nem igazán tudtam mire számíthatok, amikor elkezdtem a Cressida titkai című könyvet. Ami felkeltette az érdeklődésem az a fülszöveg volt: fiatalság, szépség, gazdagság, kiváltságok és természetesen rengeteg titok. Ki ne lenne kíváncsi, ha egy kicsit a függöny mögé nézhet és megtudhatja, hogyan zajlik az életük. Azzal azonban nem számoltam, hogy sokkal mélyebb mondanivalója lesz ennek a történetnek. Egyszerre volt megrázó és megdöbbentő. Nehéz megfogalmazni mi is játszódott le bennem olvasás közben: voltam dühös, voltam szomorú, voltam meglepett, aztán jött egy pillanat, amikor mindhárom érzés egyszerre tört rám és akkor, abban pillanatban tehetetlennek éreztem magam. Tehetetlennek, mert…
-
Péterfy-Novák Éva: Apád előtt ne vetkőzz
Nem rendhagyó poszttal jövök. Ilyen nem igazán fordult eddig elő, illetve úgy gondolom, hogy az utolsó is lesz. Nem ajánlót írok, hanem egy levelet. Egy levelet magamnak, illetve Nektek olvasóknak. Péterfy-Novák Éva: Apád előtt ne vetkőzz Miután elolvastam, legalább egy hétig rágódtam a történeten. Majd jött egy újabb hét, és én csak néztem a megnyitott oldalamat, azon töprengve miként írjak róla. Nem ment. Egyszerűen képtelen voltam rá, csak bámultam az üres képernyőt.
Ezeket is érdemes megnézni
Dan Simmons: Dermesztő nyár
Blake Crouch: Hamis emlékek
B. A. Paris: A dilemma
-
Jorge Zepeda Patterson: A fekete trikó
Vannak kerékpárosok, akik meghalnának egy szakaszgyőzelemért, kilencven kilométer per órás öngyilkos ereszkedéseket vállalva be; de azt is tudom, hogy egyesek ölni is képesek a győzelemért. Gyilkos van közöttünk, és a rendőrség engem bízott meg, hogy rájöjjek, ki az. Mi is kelthetné fel leginkább az érdeklődésem egy krimi könyv iránt? Természetesen az, ha egy olyan aspektusba helyezik ezt a vonalat, ami nem mindennapi. A fekete trikó nem a szokásos lerágott csont kategóriába tartozik, ahol a rendőrség nyomoz gőzerővel, kergetik a gyanúsítottat, kihallgatnak mindenkit, és a végére talán megoldódik az ügy. Bár jelen van a hatóság, mégsem ők kapják a központi szerepet. Jorge Zepeda Patterson mondhatni nem egy egyszerű eseményt választott –…
-
Chris Carter: A halál szobrásza
A halál szobrásza a negyedik része volt Chris Carter “Robert Hunter” sorozatának, és azt kell mondanom, ahogy haladok a könyvekkel, egyre brutálisabb és kegyetlenebb gyilkosokkal találom szemben magam. Már az előző köteteknél is volt rá példa, hogy egy-egy fejezetnél le kellett tennem, mert az idegrendszerem nem bírta, de ez a rész felülmúlta az eddigieket. Amikor azt hinném, hogy az ingerküszöböm már maxolva van, rá kell jönnöm, hogy mindig lesz valami új, valami kegyetlenebb. Persze ez abszolút pozitív értelembe, hisz a zsáner kedvelői megkapják azt az érzést, amit egy jó thriller könyv tud adni.
Ezeket is érdemes megnézni
T. M. Logan: 29 másodperc – ProKontra Blog
Charlotte Link: Fogócska
Anders de la Motte: Halálos ősz
-
Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek
Hogyan fonódik össze egy számkivetett lány élete egy olyan férfiéval, akire mindenki felnéz? Képes lehet valaki a normális felnőtt életre, akit gyermekkorában traumák sokasága ért? Bűnös vagy ártatlan?
Ezeket is érdemes megnézni
Lucy Foley: Vadászparti
Greer Hendricks – Sarah Pekkanen: A tökéletes alany
Elizabeth Klehfoth: Gyönyörű idegenek
